Extrém sí hétvége - Maribor
Szlovéniában még sohasem síeltünk, ezért úgy gondoltuk kipróbáljuk.
Múlt heten meg a kevés hó miatt aggódtunk, most meg a hóakadályokkal riogattak a médiák. Mondanom sem kell, hogy sima utunk volt. Sajnos későn értünk ki, és így nem tudtuk kipróbálni a legnagyobb attrakciót, Európa leghosszabb kivilágított sípályáját.
A kiéhezett csapatunk a szállodába érve első csapásként kifosztotta a salátabárt, majd a vacsoránál mindent elpusztított. A nagy éhséghez hozzájárult az előzőleg kipróbált holland vidámpark is. Extrém hétvégénk itt vette kezdetét. Mini Las Vegas-ként ki volt világítva a belvárosban a folyópart.
Az ide csalogatott látogatók persze egyből fel akartak ülni a legnagyobb látványosságra az óriás kalapácsra. Kis csapatunk is így tett.
Én az előző hétvégi síelésből beszerzett derékfájdalmaimra hivatkozva ki tudtam húzni magam a durva élmény alól.
Egy darabig mindenki nagyon élvezte a dolgot, de amikor több percnyi pörgés után 90 km/h sebességgel és 4G gyorsulással a -15 fokban fejjel lefelé még jobban belehúzott a szerkezet az már mindenkinek sok(k) volt. Azért a szállásig vezető úton a csapat végig ragozta az élményeket.
A másnapi korai indulás nehezen jött össze, mivel a svéd asztalos terülj-terülj asztalkába belefeledkezve sikerült a reggelit szépen elnyújtani.
A pályához kiérve már gyanús volt a sok kocsi, nem volt egyszerű parkolni. Mondjuk ez érthető is, mivel a 200.000 lakosú Maribor mellett 6 km-re van a pályarendszer.
Fél órás sorakozással feljutottunk a régi buborékos felvonóra. Fent a hegyen -15 fok és kellemes szél fogadott. A pályák kellemesen le voltak fagyva, így gyakorolhattuk a lécek élre fordítását.:) Extrém sí. A felvonók a szél miatt szépen vánszorogtak. Sajnos a pályarendszer egyik része le volt zárva, így nem lehetett síléccel a legtávolabbi részekre eljutni, csak busszal. Azért mi megpróbáltuk. Nekünk sem sikerült.:) A versenypályán azért kellemeset síeltünk.
Délután kipróbáltuk a gyógyfürdőt is. Szauna, gőzfürdő, pezsgőmedence volt a program. Nagyon kultúrált hely volt. Elidőztünk volna sokáig, de a farkaséhség újra feltámadt, így hazaérve újra kifosztottuk a salátabárt. A pályarendszert nem tudtuk teljesen besíelni, meg elég sokan is voltak, ezért csak a legalsó versenypályán nyomtuk a gyors köröket. Az Ausztriai pályák azért jobbak.
Múlt heten meg a kevés hó miatt aggódtunk, most meg a hóakadályokkal riogattak a médiák. Mondanom sem kell, hogy sima utunk volt. Sajnos későn értünk ki, és így nem tudtuk kipróbálni a legnagyobb attrakciót, Európa leghosszabb kivilágított sípályáját.
A kiéhezett csapatunk a szállodába érve első csapásként kifosztotta a salátabárt, majd a vacsoránál mindent elpusztított. A nagy éhséghez hozzájárult az előzőleg kipróbált holland vidámpark is. Extrém hétvégénk itt vette kezdetét. Mini Las Vegas-ként ki volt világítva a belvárosban a folyópart.
Az ide csalogatott látogatók persze egyből fel akartak ülni a legnagyobb látványosságra az óriás kalapácsra. Kis csapatunk is így tett.
Én az előző hétvégi síelésből beszerzett derékfájdalmaimra hivatkozva ki tudtam húzni magam a durva élmény alól.
Egy darabig mindenki nagyon élvezte a dolgot, de amikor több percnyi pörgés után 90 km/h sebességgel és 4G gyorsulással a -15 fokban fejjel lefelé még jobban belehúzott a szerkezet az már mindenkinek sok(k) volt. Azért a szállásig vezető úton a csapat végig ragozta az élményeket.
A másnapi korai indulás nehezen jött össze, mivel a svéd asztalos terülj-terülj asztalkába belefeledkezve sikerült a reggelit szépen elnyújtani.
A pályához kiérve már gyanús volt a sok kocsi, nem volt egyszerű parkolni. Mondjuk ez érthető is, mivel a 200.000 lakosú Maribor mellett 6 km-re van a pályarendszer.
Fél órás sorakozással feljutottunk a régi buborékos felvonóra. Fent a hegyen -15 fok és kellemes szél fogadott. A pályák kellemesen le voltak fagyva, így gyakorolhattuk a lécek élre fordítását.:) Extrém sí. A felvonók a szél miatt szépen vánszorogtak. Sajnos a pályarendszer egyik része le volt zárva, így nem lehetett síléccel a legtávolabbi részekre eljutni, csak busszal. Azért mi megpróbáltuk. Nekünk sem sikerült.:) A versenypályán azért kellemeset síeltünk.
Délután kipróbáltuk a gyógyfürdőt is. Szauna, gőzfürdő, pezsgőmedence volt a program. Nagyon kultúrált hely volt. Elidőztünk volna sokáig, de a farkaséhség újra feltámadt, így hazaérve újra kifosztottuk a salátabárt. A pályarendszert nem tudtuk teljesen besíelni, meg elég sokan is voltak, ezért csak a legalsó versenypályán nyomtuk a gyors köröket. Az Ausztriai pályák azért jobbak.
Megjegyzések