Sárkovácsi Tereprendezési Szakkör és Maraton kupafutam
A verseny napja felvirradt, a mosoly, pedig lefagyott az arcunkról, amikor megláttuk a felvezető motorost a kastélyparkban. Nem volt éppen egy Ariel reklám. Ezek szerint a nap végére a varacskos disznóhoz hasonlítunk majd. Már megint. Ebből elegem van. Költözök a Szaharába. Azért a HBSE bázis is úgy nyüzsög, mint egy szeráj. Csapatunk segített a rendezésben. A hastáncosnők azért hiányoztak.
Mire kezdek felébredni, összeszedelőzködni, ellövik a rajtot. Fájör van. No akkor nyomázzuk neki. Mi ez a sok ember itt? "Hosszú a sor. Árpi pedig ideges." A boly végén poroszkálok. Menjünk már előre. Meg van. Még nem sejtettem, hogy ma ezt az egy tervemet sikerül csak végrehajtanom.
Hoppsza egy buszocska szemben. Sebaj. Nem fékezünk senkiért. Pulzus béka feneke alatt. Mi van már? Kifogyott a kerozin a felvezető gépjárműből? Menjünk már, mert tombol az adrenalin! Szabival toljuk neki. Szaggatunk nagyon. Ő jó utat kíván és eltép. Egyszer csak satufék, buktahangok a háttérből, és rákanyarodunk az első mászókára. Hát ez nem játék gyerekek. Taktika szerint nézzünk akkor pajtásnő után, akivel együtt gyűrjük -no nem a lepedőt-, hanem a sarat. Emese elmegy. Pedig Kőszegen bírtam a tempóját. Most nem. Anett is érzékien nyögdécselve húz el mellettem. Hédi látótávolságban. Ő is nagyon terheli a pedált. Próbálom befogni, de nem megy. Szenvedve tartom a távolságot. Janimaci kisszerelmem is ellép. Már csak a célban látom viszont. Könnyem kicsordul.
Árpi ez nem a te napod. Pedig még csak a 3. km-nél járunk. Közben 2 millió pajtika megy el mellettem. Kiabálnak hogy jobbról. Persze öcsém majd a kedvedért belefekszem a pocsolyába, és habtestemből ácsolok pontonhidat, hogy áthaladhasson rajta az egész mezőny. Hogyne.
Pinyó valami szupertitkos taktikán van. Állandóan megáll, majd eltép mindenki mellett. Ezt párszor megismétli. Mit csinálhat? Talán a vázát görbítgeti pusztakézzel, hogy nagyobb sárférőhelyet kreáljon? Rejtély.
Elfogynak az ismerősök. Viszont a nálam erősebb emberkék csak úgy özönlenek. Mi van már? A 2. gépesített magyar hadtest MTB alakulata tart itt felvonulást? Annyian vannak, mint az oroszok. Hallom, ahogy a: "Nehéz a rézágyú, felszántja a hegyet-völgyet." című nótát éneklik. Ja hát ezért van itt ekkora dágvány. Unom már, hogy itt bénázok. "Tekerj Ködmön"- jön a biztatás hátulról. Szót fogadok és azonnal nagy elánnal eldőlök elfoglalva az egész utat. "Senki nem megy sehová" Bocsi srácok.
Keressünk valami jó kis ritmust. Nem sikerül. Végre nem kell tekerni. Nem is lehet. Akkora a sár. Azért én megpróbálom. Pörög a kerekem, mint egy ekszkavátor és állok egy helyben. Hú feltaláltam a szabadtéri spinninget. Próbálom Delma Aurél urat mértékletességre inteni, de nem fogad szót. Csak dagad. Hízókúrán van. Gyűjti a sarat. Unatkozik. Én nem. Aurél bringám a váz legkülönbözőbb pontjaira ragasztotta a félhegynyi agyagot. Végemet járom, pedig még csak most kezdődött a verseny. Meditatív állapotba kerülve beszélgetek vele.
- Én: " Baszki Aurél hova viszed azt a sok sarat?"
- Delma: "Nekem is kell valami hobbi. Arra gondoltam gyűjtő leszek."
- Én: "De pont most? Mi az, kerámia szakkörre kell neked a sok agyag? Hagyd itt szépen! Most verseny van, majd holnap visszajövünk érte.
Nagyon neveletlen ez a bringa, nem fogad szót sehogy sem. Szörnyű. Ezek a mai kerékpárok. Bezzeg az én időmben.
Míg én a gépemmel társalgok, addig Hédi jóízűen meguzsonnázik, rendbe teszi a háztartást, lemossa a bicajt. Hátára kapja és felszalad vele a hegyre. Csak nézek. Én inkább tologatom az enyémet. Nem volt ez túl jó ötlet. Lemaradok mit a pinty. Navigátor topiktárs a sártengerben navigál. Jól megy neki, mivel pár mondat után ő is elhagy. Viszont Bikamag-os tesztelő kollega, Tamás is utolér. Megállapítjuk hogy mindkét gép azonosan jól használható. Ja, kézi súlyzónak. Másra nem nagyon jók itt a dzsuvában.
Végre felérünk. Vock Balázs nagyon megy, de arra van még ideje, hogy kiabálva bíztasson. Mi van mégiscsak ilyen király csávesz vagyok és befogtam az élbolyt? Ja nem. Ő már szemből jön. Stopper indul. 45 perc alatt ő 7 percet ver rám. Nem gyenge. Az én vagyok.
Gurigázok magányosan lefelé, de Naza csapattárs utolér. Fele sem tréfa összeszedem a maradék erőmet lobogok utána. Egy darabig együtt megyünk, aztán kitör rajtam a pedantéria. Rendnek kell lenni, csillogjon ez a kerékpár. Ádám elhúz. Nekiállok egy faággal takarítani. Miközben tüsténkedem, kedves hangot hallok: "hé botos srác engedj el!" Oké. De csodák csodája mindenki lesik a gépről, nem bírnak tovább tekerni. Hú varázsbotot találtam.
A sötét erő teljesen a hatalmába kerített. Nincs kedvem semmihez. Jönnek a negatív gondolatok. "Lúzer vagy apám. Itt szívsz a sárban, amikor szőke nagymellű lányokkal vitorlázhatnál a Balatonon." Tényleg? Akkor mit keresek én itt.
Kattognak a vakuk, készülnek a sztárfotók. Nagyon jól esik a bíztatás a csapattársaktól. Legalább erre a pár pillanatra erőre kapok. Legyűröm a sötét gondolatokat. Majdnem engedek Vera Jediék csábításának és megállok egy sörre.
Végre bent vagyok a célban. Csak 1 bibi van. Ez még csak az első kör vége. A csapattársak töltik belém a lelket, meg a kaját. Ezer köszi. Nincs kedvem tovább menni. Olyan jó itt. A béke és a nyugalom szigete. Delma úr is teljes manikűr pedikűrt kap. Szorgos kezek sikálják tisztára a gépet. Hihetetlen az érzés. Lehet váltani és fékezni. Igen még legalább 400 méterig, aztán visszakanyarodok a dágványba.
Végre elérkezett a kedvenc szakaszom. Fenyőerdőben döngetek lefelé. Nincs sár. Isteni. Ez egy fél orgazmus. Verseny ide vagy oda arra gondolok, hogy, visszatekerek és legurulok még egyszer. Csak hogy teljes legyen az élvezet. Kezdek megőrülni.
Hallucinálok? Vagy tényleg kolbászos szendót kínálnak a frissítőponton? Furcsa a banános csoki íz, és erre küldtem rá a kolbászkákat ráadásul. Végre egy kis sós. Kis gyomorháború kezdődik. És még emelkedő is jön. Jaj anyám. Kisördög dolgozik: "Szőke lányok - Balaton"
Leo kollega piknikezik az út közepén. Felfelé még kicsit ellépek tőle, de a lejtőn hiperűrsebességgel távolodik tőlem. Ja kérem a sárgumi. Meg biztos kicsit jobb a lejtőző technikája.
Kegyelemdöfés a végén. Valami brutál módon előz egy spori. Pedig itt nem is lehet. Fák vannak, meg sár, meg csúszik is. De neki nem probléma. Mire felnézek ő már beért a célba. Ő is hosszú távos, csak éppen 1 körrel többet ment, mit én. Le vagyok törve. Nem baj, jó kis verseny volt ez. Tanulságos.
Húdefáj mindenem. Végre a 2. körnek is vége. De mi ez? A buta népek elállják a pályát, nem lehet továbbmenni. El az útból. Most mi van? Limitidő. Bebuktam vagy szerencsém van? Na mindegy itt a maraton vége. Fél siker. Delma úr végre befejezte az első versenyét. Alleluja. Hiába mentem gombázós tempóban, nem teljesítettem a tervet. Verának sem hoztam virágot. Nem is értem mivel voltam elfoglalva a verseny alatt, hogy erre sem jutott időm.
Megkérdeztük Sherlock Holmes-t, hogy szerinte miért nyújtott ilyen siralmas teljesítményt a HBSE reménysége Ködmönbá.
"Nem tudom mi történt, de gyanúm szerint egy NASA kísérletnek lett a szenvedő alanya ügyfelünk Mr. Árpi. Nyomozásunk fényt derített arra, hogy valami szupermágnest tesztelhettek a világűrből. Ami csakis a Delma Aurél nevű kerékpárokra van hatással. Szerintem ezért nem hozta megszokott formáját Szőr Kiss."
Szerintem motivációs hullámvölgybe kerültem már megint.
Adatok: sok óra, kevés kilométer, csiga átlag
Mire kezdek felébredni, összeszedelőzködni, ellövik a rajtot. Fájör van. No akkor nyomázzuk neki. Mi ez a sok ember itt? "Hosszú a sor. Árpi pedig ideges." A boly végén poroszkálok. Menjünk már előre. Meg van. Még nem sejtettem, hogy ma ezt az egy tervemet sikerül csak végrehajtanom.
Hoppsza egy buszocska szemben. Sebaj. Nem fékezünk senkiért. Pulzus béka feneke alatt. Mi van már? Kifogyott a kerozin a felvezető gépjárműből? Menjünk már, mert tombol az adrenalin! Szabival toljuk neki. Szaggatunk nagyon. Ő jó utat kíván és eltép. Egyszer csak satufék, buktahangok a háttérből, és rákanyarodunk az első mászókára. Hát ez nem játék gyerekek. Taktika szerint nézzünk akkor pajtásnő után, akivel együtt gyűrjük -no nem a lepedőt-, hanem a sarat. Emese elmegy. Pedig Kőszegen bírtam a tempóját. Most nem. Anett is érzékien nyögdécselve húz el mellettem. Hédi látótávolságban. Ő is nagyon terheli a pedált. Próbálom befogni, de nem megy. Szenvedve tartom a távolságot. Janimaci kisszerelmem is ellép. Már csak a célban látom viszont. Könnyem kicsordul.
Árpi ez nem a te napod. Pedig még csak a 3. km-nél járunk. Közben 2 millió pajtika megy el mellettem. Kiabálnak hogy jobbról. Persze öcsém majd a kedvedért belefekszem a pocsolyába, és habtestemből ácsolok pontonhidat, hogy áthaladhasson rajta az egész mezőny. Hogyne.
Pinyó valami szupertitkos taktikán van. Állandóan megáll, majd eltép mindenki mellett. Ezt párszor megismétli. Mit csinálhat? Talán a vázát görbítgeti pusztakézzel, hogy nagyobb sárférőhelyet kreáljon? Rejtély.
Elfogynak az ismerősök. Viszont a nálam erősebb emberkék csak úgy özönlenek. Mi van már? A 2. gépesített magyar hadtest MTB alakulata tart itt felvonulást? Annyian vannak, mint az oroszok. Hallom, ahogy a: "Nehéz a rézágyú, felszántja a hegyet-völgyet." című nótát éneklik. Ja hát ezért van itt ekkora dágvány. Unom már, hogy itt bénázok. "Tekerj Ködmön"- jön a biztatás hátulról. Szót fogadok és azonnal nagy elánnal eldőlök elfoglalva az egész utat. "Senki nem megy sehová" Bocsi srácok.
Keressünk valami jó kis ritmust. Nem sikerül. Végre nem kell tekerni. Nem is lehet. Akkora a sár. Azért én megpróbálom. Pörög a kerekem, mint egy ekszkavátor és állok egy helyben. Hú feltaláltam a szabadtéri spinninget. Próbálom Delma Aurél urat mértékletességre inteni, de nem fogad szót. Csak dagad. Hízókúrán van. Gyűjti a sarat. Unatkozik. Én nem. Aurél bringám a váz legkülönbözőbb pontjaira ragasztotta a félhegynyi agyagot. Végemet járom, pedig még csak most kezdődött a verseny. Meditatív állapotba kerülve beszélgetek vele.
- Én: " Baszki Aurél hova viszed azt a sok sarat?"
- Delma: "Nekem is kell valami hobbi. Arra gondoltam gyűjtő leszek."
- Én: "De pont most? Mi az, kerámia szakkörre kell neked a sok agyag? Hagyd itt szépen! Most verseny van, majd holnap visszajövünk érte.
Nagyon neveletlen ez a bringa, nem fogad szót sehogy sem. Szörnyű. Ezek a mai kerékpárok. Bezzeg az én időmben.
Míg én a gépemmel társalgok, addig Hédi jóízűen meguzsonnázik, rendbe teszi a háztartást, lemossa a bicajt. Hátára kapja és felszalad vele a hegyre. Csak nézek. Én inkább tologatom az enyémet. Nem volt ez túl jó ötlet. Lemaradok mit a pinty. Navigátor topiktárs a sártengerben navigál. Jól megy neki, mivel pár mondat után ő is elhagy. Viszont Bikamag-os tesztelő kollega, Tamás is utolér. Megállapítjuk hogy mindkét gép azonosan jól használható. Ja, kézi súlyzónak. Másra nem nagyon jók itt a dzsuvában.
Végre felérünk. Vock Balázs nagyon megy, de arra van még ideje, hogy kiabálva bíztasson. Mi van mégiscsak ilyen király csávesz vagyok és befogtam az élbolyt? Ja nem. Ő már szemből jön. Stopper indul. 45 perc alatt ő 7 percet ver rám. Nem gyenge. Az én vagyok.
Gurigázok magányosan lefelé, de Naza csapattárs utolér. Fele sem tréfa összeszedem a maradék erőmet lobogok utána. Egy darabig együtt megyünk, aztán kitör rajtam a pedantéria. Rendnek kell lenni, csillogjon ez a kerékpár. Ádám elhúz. Nekiállok egy faággal takarítani. Miközben tüsténkedem, kedves hangot hallok: "hé botos srác engedj el!" Oké. De csodák csodája mindenki lesik a gépről, nem bírnak tovább tekerni. Hú varázsbotot találtam.
A sötét erő teljesen a hatalmába kerített. Nincs kedvem semmihez. Jönnek a negatív gondolatok. "Lúzer vagy apám. Itt szívsz a sárban, amikor szőke nagymellű lányokkal vitorlázhatnál a Balatonon." Tényleg? Akkor mit keresek én itt.
Kattognak a vakuk, készülnek a sztárfotók. Nagyon jól esik a bíztatás a csapattársaktól. Legalább erre a pár pillanatra erőre kapok. Legyűröm a sötét gondolatokat. Majdnem engedek Vera Jediék csábításának és megállok egy sörre.
Végre bent vagyok a célban. Csak 1 bibi van. Ez még csak az első kör vége. A csapattársak töltik belém a lelket, meg a kaját. Ezer köszi. Nincs kedvem tovább menni. Olyan jó itt. A béke és a nyugalom szigete. Delma úr is teljes manikűr pedikűrt kap. Szorgos kezek sikálják tisztára a gépet. Hihetetlen az érzés. Lehet váltani és fékezni. Igen még legalább 400 méterig, aztán visszakanyarodok a dágványba.
Végre elérkezett a kedvenc szakaszom. Fenyőerdőben döngetek lefelé. Nincs sár. Isteni. Ez egy fél orgazmus. Verseny ide vagy oda arra gondolok, hogy, visszatekerek és legurulok még egyszer. Csak hogy teljes legyen az élvezet. Kezdek megőrülni.
Hallucinálok? Vagy tényleg kolbászos szendót kínálnak a frissítőponton? Furcsa a banános csoki íz, és erre küldtem rá a kolbászkákat ráadásul. Végre egy kis sós. Kis gyomorháború kezdődik. És még emelkedő is jön. Jaj anyám. Kisördög dolgozik: "Szőke lányok - Balaton"
Leo kollega piknikezik az út közepén. Felfelé még kicsit ellépek tőle, de a lejtőn hiperűrsebességgel távolodik tőlem. Ja kérem a sárgumi. Meg biztos kicsit jobb a lejtőző technikája.
Kegyelemdöfés a végén. Valami brutál módon előz egy spori. Pedig itt nem is lehet. Fák vannak, meg sár, meg csúszik is. De neki nem probléma. Mire felnézek ő már beért a célba. Ő is hosszú távos, csak éppen 1 körrel többet ment, mit én. Le vagyok törve. Nem baj, jó kis verseny volt ez. Tanulságos.
Húdefáj mindenem. Végre a 2. körnek is vége. De mi ez? A buta népek elállják a pályát, nem lehet továbbmenni. El az útból. Most mi van? Limitidő. Bebuktam vagy szerencsém van? Na mindegy itt a maraton vége. Fél siker. Delma úr végre befejezte az első versenyét. Alleluja. Hiába mentem gombázós tempóban, nem teljesítettem a tervet. Verának sem hoztam virágot. Nem is értem mivel voltam elfoglalva a verseny alatt, hogy erre sem jutott időm.
Megkérdeztük Sherlock Holmes-t, hogy szerinte miért nyújtott ilyen siralmas teljesítményt a HBSE reménysége Ködmönbá.
"Nem tudom mi történt, de gyanúm szerint egy NASA kísérletnek lett a szenvedő alanya ügyfelünk Mr. Árpi. Nyomozásunk fényt derített arra, hogy valami szupermágnest tesztelhettek a világűrből. Ami csakis a Delma Aurél nevű kerékpárokra van hatással. Szerintem ezért nem hozta megszokott formáját Szőr Kiss."
Szerintem motivációs hullámvölgybe kerültem már megint.
Adatok: sok óra, kevés kilométer, csiga átlag
Megjegyzések