Duma maraton
"Hová lett a pumpám" vetélkedő visszavágójára került sor Visegrádon. Emlékezetes volt a rendezvény. Az izguló Olvasóknak azonban nem elárulom el előre, hogy a légbefúvó szerszám milyen sorsara jutott. Kéretik végigolvasni.
A Naza csillaghajóval bekanyarodunk a tett színhelyre, vagyis a versenyközpontba. Ollé megint csúszka múszka lesz. Rodeózunk egy jót a bömcivel, aztán a bringával is. Azt hittem először, hogy gyereknap van vagy mi, annyi itt a csilivili felfújhatós móka. Gondoltam veszek is egy vattacukrot. De nem volt. Brühühü.
HBSE - BB bázisokat könnyű megtalálni. Új sátrunk körül sürögnek a csapattársak. Rajtszámom megvan - Köszi. Tiszta hangyaboly. Én is érzem a hangyákat a gatyámban, mivel csak szüttyögök, de el soha nem készülök. Mindjárt start. Csak a váltó meg a fék nem működik egyébként pöpec a verda. Hihetetlen ez a felkészületlenség. Idézet az MTI sportszolgálatától: "A híres Ködmön kerékpárversenyző a szervizcsapatát a trehányságért 1 havi Barátok közt nézésre büntette." A Köszegen elfordult és félbekopott fékpofa lesz itt kérem a gyenge láncszem. Gondoltam. De nem így lett.
Szervízelek ész nélkül, mégsem jó a váltóm. Na mindegy elstartolok, ha már itt vagyok. Max. 3 sebességem lesz: elől a három tányér. Polgármester úr rizsázzon sokat a mikrofonba, még bütykölök. 3 perc a rajtig. És ekkor villámcsapásként ér a felismerés. Az első sárvédő szalagjaival elszorítottam az összes bowdent. Gyagya vagyok. Éppen hogy sikerül megreparálni a hibát, már indulunk is. Kicsit meleg volt a helyzet.
Összeáll a HBSE boly Szabi, Zsolti és én kerülgetjük egymást. Kicsit sok nekem a tempó. Visszaveszek, lesz még idő bőven vagánykodni. Hosszú lesz ez a verseny. Beállok Hédi és Ági tempójára, mert ez jó nekem. Ők még beszélgetni is bírnak, én már a fülemen keresztül is szívom a levegőt.
"Megyünk-megyünk, mendegélünk, egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs." Ja ez nem én vagyok, hanem Hédi. Kicsit keveri a sportágakat. Bemutat előttem pár talajgyakorlatot. Fünf komma nojn. Mutatja fel a tábláit a zsűri. Szakkommentátorunk Csisztu Zsuzsa szerint a kivitelezés szuper, de a művészi hatáson még csiszolni kell. Az erobik ellenére Hédi mindig szépen utolér.
Közben túránk szórakoztató felelőse Villard San is megérkezik. Én közelről ismerkedem a talajviszonyokkal, próbálom felfrissíteni geológiai ismereteimet (magyarul estem megint), amikor kezdetét veszi a Duna marton betétrendezvénye a Pumpa staféta. Igen a borulás után elhagyom ezt a fontos szerszámot, de Villard bácsi sasszemével lecsap rá és hozza utánam. Bekönyvelem neki a 10 pontot. Ügyes.
Aztán az ismerősök elmaradnak, már kezdenék unatkozni, amikor Krilin topiktárs érkezik. Megbeszéljük, hogy a nemzetközi Delma helyzet fokozódik. Vagyis lesántult a lovam, akarom mondani sok defekt miatt Aurél bringám most otthon maradt. Éppen pihen. Gyűjti az erőt a következő versenyre.
Gyorsabban frissítek, így Krilin mögém szorul a köves szűk emelkedőn. De jól szórakozunk. Ő azért érzi magában az erőt és csatakiáltások kíséretében emberfejnyi kövek közt teker el mellettem. Nem ér! Ott nincs is út! - tiltakoznék, de már nem tudok. Lemaradtam. Döbkövire azért én vezetek fel egy csapatot. Büszke is lehetnék magamra, de sajnos a szűk ösvényen nem tudtak előzni. Hédi bíztat hátulról, hogy húzzak bele. Meg is teszem, így szinte berobbanok a frissítőpontra. Felborítok mindenkit, csak a segítők halálhörgése hallatszik, és mindent beborít a vérvörös energiaital. Ja nem is. Elragadott a képzelet. Gyors frissítés, rengeteg ismerős bíztat, (Hbse-ből Gagesz, Gyuri, Anita és szülei a BB-s lányok: Anikó, Dóri, Vera, bocs ha valaki kimaradt) ami nagyon jól esik.
A csúcson töltött kánaán után kezdődik egy jó kis DH pálya. Na jó egy sima dózerút, de végre sikerül túllépni a bűvös 20 km/h-s sebességet lefelé. Nagyon tetszik a robogás. Hihetetlen módon előzök is. Király vagyok. Azért párszor megvizsgálom közelebbről az anyaföldet. Vagyis az anyasarat. Próbálom ravkósan elhagyni a pumpámat, de már megint utánam hozzák. Az ismeretlen kékmezesnek is jár a játékban a 10 pont. Ezzel az árokba-beesős pumpa-elhagyós, megtalálós mókával szórakoztatom magam és a versenyzőtársakat is. Mindkét térdem leverem rendesen, de az iszappakolás azonnal enyhíti a fájdalmakat.
A következő Duna Maraton szlogenje lehetne akár " A csilivili szállókban űzött wellnes már lefutott, röfögjön kerékpárjával Őn is a Pilis tócsáiban. Dr Harang garantálja a gyógyhatást." A dagonyázás közben jó páran megelőznek. De jól megjegyzem őket. A következő aszfalton büntető üzemmódra kapcsolok, és jól beérem őket. Nem menekülhetnek. Viktor csapattárs tudja a tutit. "Vérszagra gyűlik az éji vad." Ő is. Így rutinosan a legagyagosabb legszenvedősebb emelkedőn vert tanyát. Csattintgatja a fotópuskáját. Levadássza az elgyötört arcú bringásokat. Én túl gyors vagyok neki. Mondom Viktor drágám akkor lassabban csináljuk.
Nem sietek annyira és gyökketővel mászok fel az emelkedőn. Később visszasírnám ezt a tempót. Megállok pózolok. Aztán a következő fél órában már két állás közt néha haladok is pár métert. Azért Hédit becsalom még a rekettyésbe, azzal az indokkal, hogy itt nincs sár. Jó duma. Jön is velem, de nem marad, hanem nyakába kapja a lábát és a bringáját és továbbszalad. Azért megvigasztal, hogy alapozásként jövőre szaladjak a bicajommal a nyakamban párszáz kilométert, és akkor én is jó formában leszek. Futni utálok, de arra gondoltam, hogy a kanpét a nyakamba kapom, és párszor felszaladok vele a 10.-re a lépcsőn akkor erős leszek.
Valami böki az oldalamat. No nem a kíváncsiság, hogy milyen lehet tekerni a tologatás helyett. Inkább a pumpatartó. 2-es 3-as borda közé szépen beilleszkedik, így nekiugrok a hegynek. Nó akkor haladjunk Béláim. 1 lépés még egy. Megy ez. Sima ügy. Vagy mégse? A 10 lépés után bástya rosál, én is. Mattot kapok. Nyüszögök. Nehéz ez a DH romboló. A tájváni váztervező kollegát meg be kéne íratni agy alapfokú ergonómiai továbbképzésre. Picinkét letáboroztam és elkezdtem gondolkodni a "hogyantovábbról". Most álljak neki leszerelni a pumpatartót? Vagy toszogassam a gépet az agyagmezőn? Nem bírom az ilyen döntéskényszert.
Gondolkodni kell. Az nem való nekem. A szép monoton zombitekerés az igen. Az jó. 10 perce agonizálok itt és hihetetlen 100 métert haladtam. Halál a V-fékre. Bringát megemelni nincs erőm. Tolni meg nem bírom. Most mi lesz? Kezdődik a következő szakkör. Keressünk botocskát és piszkáljuk le vele a sarat. Szórakoztató játék, egész jól elvagyok, csak kár, hogy közben nem haladok. 1001-en hagynak le. Vésztelepek aktiválva. Nem szabad lemaradnom, mert ha egyedül maradok sírva megyek hazáig. Vagy itt maradok örökre. És pár száz év múlva a turisták megtekinthetik az ismeretlen kővé vált montiversenyző szobrát. Villard bácsi is eltolja mellettem a biciklit. A Karbon Giant úgy siklik a sárban, mint egy kígyó. Jobb együtt küzdeni, szambázok utána. Végre felértem, túl vagyok a csúcson. Ez egy duálorgazmusos pillanat.
Újabb játék következik. Utolérem Vilt majd, lemaradok. Nem haladok. Vagy a sok agyag tette meg a hatását, és hajtás kezd megzakkanni, vagy a bringacimba mentálisan hazavágott. Nem megy se a tekerés, se a bicaj. Kistányér nyema. Előttem pár méterre halad egy X-terra résztvevővel. Így csak fél füllel hallom a beszámolót a versenyről. Begyorsítok, mert így mindig lemaradok a részletekről. Sosem tudom meg ki volt a gyilkos. Aszfalton végre megvannak. Kis pihi. Be az erdőbe. Megint lemaradok. Kezd tele lenni a hócipőm. Vagyis a bringáscipőm vízzel, mert párszor belecsobbanok a pocsolyákba, Kell a fürdés, mert már nem bírom a 20 fokos hőséget. Aztán Villardov koppan egy nagyot, azután elhallgat. Köszöni, jól van, csak megirigyelte tőlem hogy annyi időt töltök a földön. Gondolta ő is kipróbálja milyen pihengetni a sárban. Némi térdzuzdával megúszta.
Lejtő alján, patakparton összevárjuk egymást, bringamosást tartunk. Kis piknik közben megjön Janimaci, a hegyek királya. Lenyomta tegnap az X-terrát, most meg itt aláz minket. Nem piskóta. Kicsit nem figyelünk és Janimaci már a pontőr lánykának teszi a szépet. Kérem szerelem első látásra. Milyen romantikus ez a srác. A frissítőponton tetőfokára hág a hangulat kapunk zselét is. Próbáljuk a kimondhatatlan segítősrácok neveit megjegyezni. Pótzselé is van. Hol vagyok? Ezt a mennyországot a Powerbar szponzorálta? Nazabiker is befut. De ő nem csatlakozik a jó hangulatú dzsenborihoz. Siet. Azt mondja valami verseny van éppen, és mennie kell. Nagy nehezen utána indulunk. Innentől csak arra emlékszem, hogy 3nap 8 éjszaka cibáltuk toltuk a gépeket a sárban. Ennek a mutatványnak nem sok köze volt a kerékpársporthoz. Azért a jó társaságban vígan elszaladt ez az 1 órácska. Pedig bringát tolni utálok.
Fenn Dobikövin a csúcson Robi és Klaresz frissített, buzdított a csapatból. Ez nagyon visszaadta az életkedvemet. Anitát közben kineveztem a PB kulacsom őrévé. Gondoltam szép az élet, simán végigmegyek a távon. Dóri és Anikó rám bízta Villard bácsit megőrzésre, így együtt karikáztunk tovább. Volt valami dózer, ahol végre lehetett tekerni is, meg jó kis csapatós ösvények, és már lent is voltunk Szentlászlón. Kis mateklecke kezdődött. Szinusz 9-cel megyünk, és még vissza van kotangens 23 km. Tehát a foci VB döntőjét akár már otthonról is nézhetjük, addigra talán beérünk ebben a tempóban. Már megint igen barátságosak voltak itt a frissítőponton. Kedvesen beszélgetnek itt a versenyzőkkel, így nem lehet tovább haladni. Hú a nápolyi is milyen finom. A nevezés árának e felét ott helyben elfogyasztottam édességből. Végre ihatok. Verseny közben a frissítő pontokon toltam le pár pohár vizet és izót. Ez brutálisan kevés volt. Életemben nem kívántam még ennyire a kék Powerade-t. Villard testvériesen megosztotta velem. Ezer hála.
Meg a kutya is megnyalta a lábam. Mi van, ha kutyainfluenzában szenved? Ez nagyon nagy egészségi kockázatokkal jár. Azonnal sürgős orvosi ellátásra van szükségem Visegrádon. Nem játszhatok az életemmel. Fel kell adnom a versenyt. És így is tettem. Majd jövőre elindulok: Száraz pályán és rövid távon.
Elmondhatjuk, hogy ez a maraton: "Jó mulatság, férfi munka volt."
Adatok kb: Idő 6:30 perc, Átlag 11,2 km/h, Táv: 73 Km
HBSE - BB bázisokat könnyű megtalálni. Új sátrunk körül sürögnek a csapattársak. Rajtszámom megvan - Köszi. Tiszta hangyaboly. Én is érzem a hangyákat a gatyámban, mivel csak szüttyögök, de el soha nem készülök. Mindjárt start. Csak a váltó meg a fék nem működik egyébként pöpec a verda. Hihetetlen ez a felkészületlenség. Idézet az MTI sportszolgálatától: "A híres Ködmön kerékpárversenyző a szervizcsapatát a trehányságért 1 havi Barátok közt nézésre büntette." A Köszegen elfordult és félbekopott fékpofa lesz itt kérem a gyenge láncszem. Gondoltam. De nem így lett.
Szervízelek ész nélkül, mégsem jó a váltóm. Na mindegy elstartolok, ha már itt vagyok. Max. 3 sebességem lesz: elől a három tányér. Polgármester úr rizsázzon sokat a mikrofonba, még bütykölök. 3 perc a rajtig. És ekkor villámcsapásként ér a felismerés. Az első sárvédő szalagjaival elszorítottam az összes bowdent. Gyagya vagyok. Éppen hogy sikerül megreparálni a hibát, már indulunk is. Kicsit meleg volt a helyzet.
Összeáll a HBSE boly Szabi, Zsolti és én kerülgetjük egymást. Kicsit sok nekem a tempó. Visszaveszek, lesz még idő bőven vagánykodni. Hosszú lesz ez a verseny. Beállok Hédi és Ági tempójára, mert ez jó nekem. Ők még beszélgetni is bírnak, én már a fülemen keresztül is szívom a levegőt.
"Megyünk-megyünk, mendegélünk, egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs." Ja ez nem én vagyok, hanem Hédi. Kicsit keveri a sportágakat. Bemutat előttem pár talajgyakorlatot. Fünf komma nojn. Mutatja fel a tábláit a zsűri. Szakkommentátorunk Csisztu Zsuzsa szerint a kivitelezés szuper, de a művészi hatáson még csiszolni kell. Az erobik ellenére Hédi mindig szépen utolér.
Közben túránk szórakoztató felelőse Villard San is megérkezik. Én közelről ismerkedem a talajviszonyokkal, próbálom felfrissíteni geológiai ismereteimet (magyarul estem megint), amikor kezdetét veszi a Duna marton betétrendezvénye a Pumpa staféta. Igen a borulás után elhagyom ezt a fontos szerszámot, de Villard bácsi sasszemével lecsap rá és hozza utánam. Bekönyvelem neki a 10 pontot. Ügyes.
Aztán az ismerősök elmaradnak, már kezdenék unatkozni, amikor Krilin topiktárs érkezik. Megbeszéljük, hogy a nemzetközi Delma helyzet fokozódik. Vagyis lesántult a lovam, akarom mondani sok defekt miatt Aurél bringám most otthon maradt. Éppen pihen. Gyűjti az erőt a következő versenyre.
Gyorsabban frissítek, így Krilin mögém szorul a köves szűk emelkedőn. De jól szórakozunk. Ő azért érzi magában az erőt és csatakiáltások kíséretében emberfejnyi kövek közt teker el mellettem. Nem ér! Ott nincs is út! - tiltakoznék, de már nem tudok. Lemaradtam. Döbkövire azért én vezetek fel egy csapatot. Büszke is lehetnék magamra, de sajnos a szűk ösvényen nem tudtak előzni. Hédi bíztat hátulról, hogy húzzak bele. Meg is teszem, így szinte berobbanok a frissítőpontra. Felborítok mindenkit, csak a segítők halálhörgése hallatszik, és mindent beborít a vérvörös energiaital. Ja nem is. Elragadott a képzelet. Gyors frissítés, rengeteg ismerős bíztat, (Hbse-ből Gagesz, Gyuri, Anita és szülei a BB-s lányok: Anikó, Dóri, Vera, bocs ha valaki kimaradt) ami nagyon jól esik.
A csúcson töltött kánaán után kezdődik egy jó kis DH pálya. Na jó egy sima dózerút, de végre sikerül túllépni a bűvös 20 km/h-s sebességet lefelé. Nagyon tetszik a robogás. Hihetetlen módon előzök is. Király vagyok. Azért párszor megvizsgálom közelebbről az anyaföldet. Vagyis az anyasarat. Próbálom ravkósan elhagyni a pumpámat, de már megint utánam hozzák. Az ismeretlen kékmezesnek is jár a játékban a 10 pont. Ezzel az árokba-beesős pumpa-elhagyós, megtalálós mókával szórakoztatom magam és a versenyzőtársakat is. Mindkét térdem leverem rendesen, de az iszappakolás azonnal enyhíti a fájdalmakat.
A következő Duna Maraton szlogenje lehetne akár " A csilivili szállókban űzött wellnes már lefutott, röfögjön kerékpárjával Őn is a Pilis tócsáiban. Dr Harang garantálja a gyógyhatást." A dagonyázás közben jó páran megelőznek. De jól megjegyzem őket. A következő aszfalton büntető üzemmódra kapcsolok, és jól beérem őket. Nem menekülhetnek. Viktor csapattárs tudja a tutit. "Vérszagra gyűlik az éji vad." Ő is. Így rutinosan a legagyagosabb legszenvedősebb emelkedőn vert tanyát. Csattintgatja a fotópuskáját. Levadássza az elgyötört arcú bringásokat. Én túl gyors vagyok neki. Mondom Viktor drágám akkor lassabban csináljuk.
Nem sietek annyira és gyökketővel mászok fel az emelkedőn. Később visszasírnám ezt a tempót. Megállok pózolok. Aztán a következő fél órában már két állás közt néha haladok is pár métert. Azért Hédit becsalom még a rekettyésbe, azzal az indokkal, hogy itt nincs sár. Jó duma. Jön is velem, de nem marad, hanem nyakába kapja a lábát és a bringáját és továbbszalad. Azért megvigasztal, hogy alapozásként jövőre szaladjak a bicajommal a nyakamban párszáz kilométert, és akkor én is jó formában leszek. Futni utálok, de arra gondoltam, hogy a kanpét a nyakamba kapom, és párszor felszaladok vele a 10.-re a lépcsőn akkor erős leszek.
Valami böki az oldalamat. No nem a kíváncsiság, hogy milyen lehet tekerni a tologatás helyett. Inkább a pumpatartó. 2-es 3-as borda közé szépen beilleszkedik, így nekiugrok a hegynek. Nó akkor haladjunk Béláim. 1 lépés még egy. Megy ez. Sima ügy. Vagy mégse? A 10 lépés után bástya rosál, én is. Mattot kapok. Nyüszögök. Nehéz ez a DH romboló. A tájváni váztervező kollegát meg be kéne íratni agy alapfokú ergonómiai továbbképzésre. Picinkét letáboroztam és elkezdtem gondolkodni a "hogyantovábbról". Most álljak neki leszerelni a pumpatartót? Vagy toszogassam a gépet az agyagmezőn? Nem bírom az ilyen döntéskényszert.
Gondolkodni kell. Az nem való nekem. A szép monoton zombitekerés az igen. Az jó. 10 perce agonizálok itt és hihetetlen 100 métert haladtam. Halál a V-fékre. Bringát megemelni nincs erőm. Tolni meg nem bírom. Most mi lesz? Kezdődik a következő szakkör. Keressünk botocskát és piszkáljuk le vele a sarat. Szórakoztató játék, egész jól elvagyok, csak kár, hogy közben nem haladok. 1001-en hagynak le. Vésztelepek aktiválva. Nem szabad lemaradnom, mert ha egyedül maradok sírva megyek hazáig. Vagy itt maradok örökre. És pár száz év múlva a turisták megtekinthetik az ismeretlen kővé vált montiversenyző szobrát. Villard bácsi is eltolja mellettem a biciklit. A Karbon Giant úgy siklik a sárban, mint egy kígyó. Jobb együtt küzdeni, szambázok utána. Végre felértem, túl vagyok a csúcson. Ez egy duálorgazmusos pillanat.
Újabb játék következik. Utolérem Vilt majd, lemaradok. Nem haladok. Vagy a sok agyag tette meg a hatását, és hajtás kezd megzakkanni, vagy a bringacimba mentálisan hazavágott. Nem megy se a tekerés, se a bicaj. Kistányér nyema. Előttem pár méterre halad egy X-terra résztvevővel. Így csak fél füllel hallom a beszámolót a versenyről. Begyorsítok, mert így mindig lemaradok a részletekről. Sosem tudom meg ki volt a gyilkos. Aszfalton végre megvannak. Kis pihi. Be az erdőbe. Megint lemaradok. Kezd tele lenni a hócipőm. Vagyis a bringáscipőm vízzel, mert párszor belecsobbanok a pocsolyákba, Kell a fürdés, mert már nem bírom a 20 fokos hőséget. Aztán Villardov koppan egy nagyot, azután elhallgat. Köszöni, jól van, csak megirigyelte tőlem hogy annyi időt töltök a földön. Gondolta ő is kipróbálja milyen pihengetni a sárban. Némi térdzuzdával megúszta.
Lejtő alján, patakparton összevárjuk egymást, bringamosást tartunk. Kis piknik közben megjön Janimaci, a hegyek királya. Lenyomta tegnap az X-terrát, most meg itt aláz minket. Nem piskóta. Kicsit nem figyelünk és Janimaci már a pontőr lánykának teszi a szépet. Kérem szerelem első látásra. Milyen romantikus ez a srác. A frissítőponton tetőfokára hág a hangulat kapunk zselét is. Próbáljuk a kimondhatatlan segítősrácok neveit megjegyezni. Pótzselé is van. Hol vagyok? Ezt a mennyországot a Powerbar szponzorálta? Nazabiker is befut. De ő nem csatlakozik a jó hangulatú dzsenborihoz. Siet. Azt mondja valami verseny van éppen, és mennie kell. Nagy nehezen utána indulunk. Innentől csak arra emlékszem, hogy 3nap 8 éjszaka cibáltuk toltuk a gépeket a sárban. Ennek a mutatványnak nem sok köze volt a kerékpársporthoz. Azért a jó társaságban vígan elszaladt ez az 1 órácska. Pedig bringát tolni utálok.
Fenn Dobikövin a csúcson Robi és Klaresz frissített, buzdított a csapatból. Ez nagyon visszaadta az életkedvemet. Anitát közben kineveztem a PB kulacsom őrévé. Gondoltam szép az élet, simán végigmegyek a távon. Dóri és Anikó rám bízta Villard bácsit megőrzésre, így együtt karikáztunk tovább. Volt valami dózer, ahol végre lehetett tekerni is, meg jó kis csapatós ösvények, és már lent is voltunk Szentlászlón. Kis mateklecke kezdődött. Szinusz 9-cel megyünk, és még vissza van kotangens 23 km. Tehát a foci VB döntőjét akár már otthonról is nézhetjük, addigra talán beérünk ebben a tempóban. Már megint igen barátságosak voltak itt a frissítőponton. Kedvesen beszélgetnek itt a versenyzőkkel, így nem lehet tovább haladni. Hú a nápolyi is milyen finom. A nevezés árának e felét ott helyben elfogyasztottam édességből. Végre ihatok. Verseny közben a frissítő pontokon toltam le pár pohár vizet és izót. Ez brutálisan kevés volt. Életemben nem kívántam még ennyire a kék Powerade-t. Villard testvériesen megosztotta velem. Ezer hála.
Meg a kutya is megnyalta a lábam. Mi van, ha kutyainfluenzában szenved? Ez nagyon nagy egészségi kockázatokkal jár. Azonnal sürgős orvosi ellátásra van szükségem Visegrádon. Nem játszhatok az életemmel. Fel kell adnom a versenyt. És így is tettem. Majd jövőre elindulok: Száraz pályán és rövid távon.
Elmondhatjuk, hogy ez a maraton: "Jó mulatság, férfi munka volt."
Adatok kb: Idő 6:30 perc, Átlag 11,2 km/h, Táv: 73 Km
Megjegyzések