Salzkammergut Trophy - idén is DNF
Szombaton már a késői ébredéssel elkezdődött a küzdelem.
Majdnem lekéstük a rajtot, sikerült berohanni a sor végére és fire. Az első 5 km-en remekül ment minden. Aztán belekortyoltam a kulacsomba. Ekkor reakcióba lépett a az előző este elfogyasztott káposzta az izo lötyivel. Hangos morajlás hallatszott. De nem az ég dörgött, hanem a gyomrom. A nap hátrlévő részében emberkisérleteket hajtottam végre magamon. Vajon mit ehetek? Lett a nap kérdése. A powerbiszbaszok hamar kipontozódtak.
A verseny végére meglett a gyöztes, de addig a mögöttem jövők nem mindíg a friss hegyi levegőből szippantottak.
A lényeg, hogy a versenytempónál 15-el alacsonyabb pulzuson túrázgattam. Ez azért volt jó mert az ismerősökkel így tudtam dumcsizni. Viszont lassan haladtam. Aztán a sóbányás mászásnál elborult az agyam. A 45 perces bringatolás az nem montenbájk. Biztos gyenge vagyok, de akkor a mezöny 80% szintén. Szétfőttem a 40 fokban. Nem sok hiányzott hogy feladjam. Szerencsére továbbmentem, mert innnen jött a pálya legszebb része. Ez felvidított. Nézelődés közben szépen fel is értem a csúcsra, ahol a reddbull + sóskifli kombó csodákat tett. Utolért a 200-ról Halász Robi. Beálltam mögé, épp hogy tudtam tartani a kis puklikon a tempóját. Lefelé 1ütt mentünk. A kis csöngőjének hála simán tudtunk előzgetni. Következő mászásnál fölfelé szépen távolodott.
VasPeti mögött is küzdöttem egy darabig, de aztán szépen elhúzott. Ekkor megint jött egy negatív szakasz. Lelazult a stoplim, meg kellett álljak szerelni, visszaelőzött sok emberke és még az eső is elkezdett esni, majd szakadni. A bütykös gumi eddig szuper volt, de sáros trutyit pont a szemembe hányta. Megint nagy volt a kisértés, hogy aszfalton hazaguruljak, de megint tovább mentem. Ekkora eléggé elgyöngültem, redbulkiflivel nem lehet végigtolni a salz 114et. 1,5 órát túlélő üzemmódban küzdöttem az esőben. Sajnos az utolsó aszfalos sík részen beálltam egy boly mögé, akik nagyobb tempót mentek mint amit bírtam volna. Gondoltam gyorsan behúznak a célba, de teljesen lefárasztottak. Az új nyereg és gatya ki is dörzsölt, Így az utolsó terepes csikicsukis kb 1 km-t kihagytam és szépen aszfalton betekertem Goisernbe.
Annak valahol perverz módon örülök, hogy az idei verseny megadta azt a küzdést, amit a annó a 200as versenytől vártam. Akkor valahogy szerencsém volt és viszonylag rendben mentek a dolgok. Most nem jól jött ki a lépés. Azért valahol tetszett ez a nap. Tanulságos az biztos. Gyerekek sose egyetek sertésszeletet knédlivel káposztával maraton előtt!!!
A lefelék azok nagyon mentek hála az új gépnek. Rengeteget előztem. Na ezért már megérte. Jövőre DH-zni fogok.:)
Adatok:
8:35
145 avhr
5400 kcal
Majdnem lekéstük a rajtot, sikerült berohanni a sor végére és fire. Az első 5 km-en remekül ment minden. Aztán belekortyoltam a kulacsomba. Ekkor reakcióba lépett a az előző este elfogyasztott káposzta az izo lötyivel. Hangos morajlás hallatszott. De nem az ég dörgött, hanem a gyomrom. A nap hátrlévő részében emberkisérleteket hajtottam végre magamon. Vajon mit ehetek? Lett a nap kérdése. A powerbiszbaszok hamar kipontozódtak.
A verseny végére meglett a gyöztes, de addig a mögöttem jövők nem mindíg a friss hegyi levegőből szippantottak.
A lényeg, hogy a versenytempónál 15-el alacsonyabb pulzuson túrázgattam. Ez azért volt jó mert az ismerősökkel így tudtam dumcsizni. Viszont lassan haladtam. Aztán a sóbányás mászásnál elborult az agyam. A 45 perces bringatolás az nem montenbájk. Biztos gyenge vagyok, de akkor a mezöny 80% szintén. Szétfőttem a 40 fokban. Nem sok hiányzott hogy feladjam. Szerencsére továbbmentem, mert innnen jött a pálya legszebb része. Ez felvidított. Nézelődés közben szépen fel is értem a csúcsra, ahol a reddbull + sóskifli kombó csodákat tett. Utolért a 200-ról Halász Robi. Beálltam mögé, épp hogy tudtam tartani a kis puklikon a tempóját. Lefelé 1ütt mentünk. A kis csöngőjének hála simán tudtunk előzgetni. Következő mászásnál fölfelé szépen távolodott.
VasPeti mögött is küzdöttem egy darabig, de aztán szépen elhúzott. Ekkor megint jött egy negatív szakasz. Lelazult a stoplim, meg kellett álljak szerelni, visszaelőzött sok emberke és még az eső is elkezdett esni, majd szakadni. A bütykös gumi eddig szuper volt, de sáros trutyit pont a szemembe hányta. Megint nagy volt a kisértés, hogy aszfalton hazaguruljak, de megint tovább mentem. Ekkora eléggé elgyöngültem, redbulkiflivel nem lehet végigtolni a salz 114et. 1,5 órát túlélő üzemmódban küzdöttem az esőben. Sajnos az utolsó aszfalos sík részen beálltam egy boly mögé, akik nagyobb tempót mentek mint amit bírtam volna. Gondoltam gyorsan behúznak a célba, de teljesen lefárasztottak. Az új nyereg és gatya ki is dörzsölt, Így az utolsó terepes csikicsukis kb 1 km-t kihagytam és szépen aszfalton betekertem Goisernbe.
Annak valahol perverz módon örülök, hogy az idei verseny megadta azt a küzdést, amit a annó a 200as versenytől vártam. Akkor valahogy szerencsém volt és viszonylag rendben mentek a dolgok. Most nem jól jött ki a lépés. Azért valahol tetszett ez a nap. Tanulságos az biztos. Gyerekek sose egyetek sertésszeletet knédlivel káposztával maraton előtt!!!
A lefelék azok nagyon mentek hála az új gépnek. Rengeteget előztem. Na ezért már megérte. Jövőre DH-zni fogok.:)
Adatok:
8:35
145 avhr
5400 kcal
Megjegyzések
Azért az uccsó 1 km-t én már nem vágtam volna le ennyi szenvedés után!