Wooky bike
Oly sok szervezés, álmatlanul töltött éjszaka után végre megvalósult a nagy álom.
Wookyval végre elmentünk együtt tekerni. Legutoljára csak a szigeten végeztünk szemtornát. Karra gyúrtunk, söröskorsókat emelgetve. De most a lovak közé csaptunk.
Szabi hamarabb ért a Batyira, így 10 perccel korábban indultunk. Innentől az volt a cél, hogy ezt az előnyt megőrizzük magunkkal szemben. Így toltuk neki.
Mivel a városban sok ismerőssel összefutottunk, felvetődött, hogy az alibink megvan, tudják hogy bringáztunk így akár beülhetnénk sörözni. De mi kemények voltunk és mentünk tovább.
Az eső elkezdett cseperegni, a járdán a gyalogok elénk vetették magukat, de mi csak mentünk tovább.
Megtekintettük az erdő növény és állatvilágát meg a bepárásodott autóüvegek mögött tüsténkedő fiatalokat. De mi kemények voltunk és mentünk tovább.
Az út elveszett, a kerék kikapart, a falevél csúszott, a pomogácsok riasztgattak a sötétben, de mi kemények voltunk és csak mentünk tovább.
Aztán egyszercsak elvesztünk az erdőben. Wooky sok lámpájával világított, melyeknek fénye felért 10 lézerkarddal, de így sem láttuk csak a NAGY semmit. Olyan köd volt, hogy na. Sőt még nagyobb. De mi csak mentünk tovább felfelé.
Naza el kell mondjam, hogy hegyre fel baromira nincs hideg. Még akkor sem ha csepeg az eső. Izzadtunk mint ló.
Hogy hogynem elfogyott az út. Normafánál elénk tárult volna a csodálatos panoráma, de aztán mégse. Így lámpáinkkal újabb szerelmespárocskát borítottunk fényáradatba. Na ennek ők nagyon örültek.
Szabi haza indult, de mi kemények voltunk és csak gurultunk lefelé. A szuper Kona tesztbicaj ment, mint az álom. Ha már álom, akkor el is aludt az én bícóm, mert Wooky koma S-Works gépét nem bírtam utolérni.
Naza el kell mondjam, hogy hegyről lefelé igencsak hideg van. De felöltöztünk és csak mentünk tovább. Aztán most meg itthon vagyok.
Ui.: na kiderült, hogy múltkor nem én, hanem a Janimaci ijedt meg a vadkanoktól, ezért ma már nem is mert velünk eljönni az erdőbe. Pedig tök jó volt.
Wookyval végre elmentünk együtt tekerni. Legutoljára csak a szigeten végeztünk szemtornát. Karra gyúrtunk, söröskorsókat emelgetve. De most a lovak közé csaptunk.
Szabi hamarabb ért a Batyira, így 10 perccel korábban indultunk. Innentől az volt a cél, hogy ezt az előnyt megőrizzük magunkkal szemben. Így toltuk neki.
Mivel a városban sok ismerőssel összefutottunk, felvetődött, hogy az alibink megvan, tudják hogy bringáztunk így akár beülhetnénk sörözni. De mi kemények voltunk és mentünk tovább.
Az eső elkezdett cseperegni, a járdán a gyalogok elénk vetették magukat, de mi csak mentünk tovább.
Megtekintettük az erdő növény és állatvilágát meg a bepárásodott autóüvegek mögött tüsténkedő fiatalokat. De mi kemények voltunk és mentünk tovább.
Az út elveszett, a kerék kikapart, a falevél csúszott, a pomogácsok riasztgattak a sötétben, de mi kemények voltunk és csak mentünk tovább.
Aztán egyszercsak elvesztünk az erdőben. Wooky sok lámpájával világított, melyeknek fénye felért 10 lézerkarddal, de így sem láttuk csak a NAGY semmit. Olyan köd volt, hogy na. Sőt még nagyobb. De mi csak mentünk tovább felfelé.
Naza el kell mondjam, hogy hegyre fel baromira nincs hideg. Még akkor sem ha csepeg az eső. Izzadtunk mint ló.
Hogy hogynem elfogyott az út. Normafánál elénk tárult volna a csodálatos panoráma, de aztán mégse. Így lámpáinkkal újabb szerelmespárocskát borítottunk fényáradatba. Na ennek ők nagyon örültek.
Szabi haza indult, de mi kemények voltunk és csak gurultunk lefelé. A szuper Kona tesztbicaj ment, mint az álom. Ha már álom, akkor el is aludt az én bícóm, mert Wooky koma S-Works gépét nem bírtam utolérni.
Naza el kell mondjam, hogy hegyről lefelé igencsak hideg van. De felöltöztünk és csak mentünk tovább. Aztán most meg itthon vagyok.
Ui.: na kiderült, hogy múltkor nem én, hanem a Janimaci ijedt meg a vadkanoktól, ezért ma már nem is mert velünk eljönni az erdőbe. Pedig tök jó volt.
Megjegyzések