Grandes Jorasses kalandos megmászása

50 óra étlen-szomjan a hegyen.

Kipróbáltam kicsit komolyabban egy olyan sportot, ami keményebb, mint a MTB és legalább annyit lehet rá költeni. Ha nem többet.:) Ezt magashegyi hegymászásnak hívják.

Igazán nagyszerű időtöltés. Itt is az imádott hegyek közt tölthetem az időt. Gyönyörű a táj, teljes a csönd és nyugalom, a felkelő nap sugara megcsillan a keményre fagyott havon.

Ezért a látványért keményen meg kell ám küzdeni. Kezdve a sok motyó feltranszportálásával a hegyre. Én sokat sportolok, de teljesen kikészített a 30 kilós zsák és az 1200 m szint. Életem egyik nagy mélypontját sikerült megélnem. Ez van, ha a paraszt nem szokta a szántást. :)

2800 m-en a Boccalatte menedékházban aludtunk az olasz Alpokban közel Courmayorhoz és a Mt Blanc-hoz.
Innen indultak a mászások. Az első gleccsertúrán lélegzetelállító helyeken haladva 3400 méter magasra jutottunk. Kipróbáltuk magunkat, az akklimatizációnkat és a felszerelésünket. Minden stimmelt.

Származási hely: Grandes Jorasses

Hétfő hajnali 3-kor kelés és indulás a cirka 4200 m-es Walker pointhoz. Ez egy kemény jó 10-15 órás túra. 2 órai mászás után én a gleccseren visszafordultam fejfájás és általános gyengeség miatt. Ez volt a szerencsém. A 2 "öreg" hegymászó tovább ment a csúcs felé.

Ők 2 új sziklafalat megmászva új úton jutottak fel a csúcsra, elég későn, és elfáradva. Fejenként 1 liter folyadék 1 zselé, csoki és 1 zacsek gumicukor volt náluk. Sajnos az idő rosszra fordult. Erős szél, vihar, villámlás, havazás, havas eső, eső tépázta a kedélyeket. A menedékházból sem tudtak érdemben segíteni az útvonalat illetően.

Nos ekkor fordultak komolyra a dolgok. A köd előtt készült fényképek alapján próbáltak tájékozódni. Pont telefonon elemeztük a helyzetet, amikor az egyik srác próbálta kiszabadítani a beszorult kötelet. Megcsúszott és leesett a sziklafal aljánál található gleccserhasadékba. Jó 30 métert csúszott a meredek hegyoldalban. Jégcsákánya, hágóvasa odalett, de ő végül megmenekült.

Ilyen állapotban felszerelés nélkül nem tudtak önmaguk lejönni a hegyről. Mivel én kezdő vagyok a menedékházat üzemeltető srác, pedig nem rendelkezett megfelelő felszereléssel, és az idő is nagyon rossz volt így nem mertünk elindulni menteni. Kevesek is lettünk volna hozzá. Az óra ekkor kedd este 21 órát mutatott, a helikopter pedig csak reggel 7 kor tudott felszállni.

A srácokra egy közel 10 órás bivak várt étlen szomjan 3600 méter magasan egy keskeny párkányon. Valamekkora helyet sikerült a hóban kifaragniuk. Egymásnak dőlve próbáltak toporogva ücsörögve életben maradni. Elég horror éjszaka volt elázva a hidegben.

Szerencsére kibírták. Reggel jött a helikopter, amely jó pár kört leírt a gleccser felett mire megtalálta őket a ködben. A rotor hatalmas ereje utolsó momentumként elrepítette a be nem csatolt bukósisakot, és cafatokra tépte a nejlonba csomagolt térképet.

A kórházban 34 fokos testhőmérsékletet mértek náluk. Testük jó pár helyen zúzódott, de szerencsére törés nem történt. Megúszták sebekkel fagyott kezekkel, lábakkal ezt a Grand Jorasses kalandot.

ui.: Míg szegények éheztek, addig engem a turistaházban finomabbnál finomabb csemegékkel tömtek az érdeklődő együtt érző olasz turisták. Bár az aggodalom miatt nem tudtam túl sokat enni. Ez volt életem legizgalmasabb nyaralása. De nem így terveztem.

A megfelelő tanulságok levonása megtörtént. Video 2:

http://www.indavideo.hu/video/Grandes_Jorasses_2

A hegymászókra jellemző mentalitás hamar megmutatkozott. A kaland után már a térképet böngészve a következő túrát tervezgették.:)

Az útvonal: www.summitpost.org/image/90114/160084/normal-route.html