Győri Est Maraton

Az év utolsó maratonja volt, így levezetésnek roppant tetszett a kevesebb szint (750 m) az 55 KM-es távon. És a verseny többé kevésbé az elképzeléseim szerint alakult. Gratulálok minden teljesítőnek, bár ismerőst nem sokat láttam. Mondjuk eleve kevesen voltak, így egy barátságos hangulatú kis rendezvény volt. 

Verseny előtt:
Rohamtempójú Indulás. Találka Tamással a benzinkútnál. Itt betápoltam egy nagy adag bolognai tésztát és ráküldtem egy kapucsínót. Tűz 2 autós konvojban Győrig. Itt kis kavarc a pályaépítés miatt. Időben elérünk a rajthoz. Gyors öltözködés és már indulunk is. Kapucsinó 1000-rel dogozik a gyomromban - tűz Wc-t keresni. Kínkeserves pillanatok ezek.

Start:
Érzékeny búcsút vettem nejemtől, aki bevállalósan szintén az 55-ös távon indult. Találkoztam Ádámmal (Nazabiker) és végre megcsillantottam én is az új HBSE mezemet. A tervem az volt hogy legalább a verseny elején bírjam tartani a tempót Ádámmal. Na ez nem sikerült, mivel az első emelkedőn mindenkiben tombolt az adrenalin, mindenki már itt meg akarta nyerni a versenyt. A kedves versenyzők egymást tiporva nyomták felfelé, a vízmosásokban dűltek-borultak a kollégák. Én eleve féltettem a mátrai események miatt a térdem-könyököm, ezért hagytam hagy menjen aki akar. Hiba volt.

Verseny:
Na a nagy udvariaskodásnak az lett az eredménye, hogy az első kilométereken az egynyomtávos ösvényeken poroszkálhattam a lassabb kollégák mögött. Aztán ahol lehetett nyomattam neki rendesen és "jómunkásember" módjára végigelőztem utána akit bírtam. Pulzusmérőt most direkt nem hoztam, minek idegesítsem magam állandóan a magas értékekkel. A verseny első része nagyon tetszett, kellemes rövid mászások, hosszú lefelék, sima egyenesek, szép táj. Nézelődni mondjuk nem nagyon lehetett.

Egyszer csak jött a hegyről lefelé mögöttem a kiskedvencem a "kiabálós lány". Narancssárga Canondale bicaján lekiabált mindenkit a pályáról - DH-ban nagyon otthon van. A lejtő alján aztán jött egy derékszögű kanyar és egy jó kis emelkedő - recsegtek a váltók, azonban nekem kiállva sikerült kitekernem ezt a részt. Ő lemaradt. Innen sima dimbi-dombi 30 feletti tempóval. Aztán jött az a vicces hegyomlás, ami max. sziklamászóknak való, bringaversenyre butaság. Alig bírtam felcincálni magam és a bringát a tetejére.

Végül sikerült egy Kelly's mezes srác mögött jó tempóban haladni. Próbáltam volna lefelékben megelőzni, de felfelé ő volt az erősebb. Döntetlen. Aztán ő sajna kiállt bicajt szerelni, így egyedül mentem tovább. A frissítőpontnál lendületből mentem tovább a betonon.

Aszfaltos szakasz az tényleg túl sok volt, de nekem a nagy bolyozás miatt nagy élmény volt. Tiszta Tour de France érzés volt ahogy összejöttünk 7-en egy gruppba és sorban értük be az embereket. Mondjuk ennek nem egy monti versenyen lenne a helye, de nekem nagyon tetszett. Korábban nem értettem hogy lehet tartósan 30 feletti átlagokat menni hosszú távon betonon. Most sikerült, ráadásul felfelé. Mondjuk ehhez kellett két húzóember aki vitte a csapatot. A többiek csak utaztak. A topikos történeteket olvasva, arra gondoltam, hogy én is bevállalok egy szakaszt, de ez pár percig tartott, mivel én nem bírtam jó tempót menni, hamar visszaelőztek. Egy ritmusváltásnál már csak 3-an maradtunk, aztán már csak ketten mentünk tovább. Több emberkét lehagytunk, aztán a lejtőn beértünk még 2 emberkét és innen 4-en előzgettük egymást. Tuti volt.

Cél:
A végén hírtelen jött a cél, így már csak gurultam, és ezt ügyesen kihasználva egy Bringabandi az utolsó kanyarban megelőzött. Utána hiába sprinteltem az aszfalton, nem bírtam befogni. Bosszantó módon 2 másodperccel előzött meg. Ez az év legfájóbb pontja számomra. Olyan égő volt, mint amikor a Forma1-ben Trulli-t megelőzte az utolsó kanyarban Barrichello. Ezek után Trullit kirúgták a Renault-tól. Én max. magamat rúghatom jól fenékbe. Na mind1. Azért kedves BB-s sporttárs reszkessen jövőre! Ezt nem hagyhatom ennyiben. Irgumburgum!

Ui.:Mondjuk májusban amikor pár év kihagyás után lepókhálóztam a bicajom még nem gondoltam, hogy az idén versenyezni fogok és akár ilyen eredményre is képes lehetek. Nem akarom dicsérni magam, de azért elégedett vagyok.

Táv: 55 km
Szintkülönbség: 750 méter
Létszám a kategóriában: 39
Helyezés a kategóriában: 14
Nyertes idő: 1:50:37
Az én időm: 2:30:01
Átlag: 20,3 km/h
Helyezés az indulókhoz viszonyítva: 36%