III. Mátra (Buktás) Maraton

Ez idei év legjobb maratonját csesztem el én hülye! A fejem verem a falba. Minden tuti volt: idő, pálya, frissítés, és a bicaj is csak kicsit nyikorgott. Asszonykámnak és Tamás barátomnak még vígan integettem a Light táv rajtjánál. Amikor legközelebb a célban találkoztunk, már nem voltam ilyen boldog. Rajt után én nem siettem tartottam a tervbe vett max 170-es pulzust, sokan el is hagytak, de nem bántam. A lefelékben - a fulltelónak hála - küldtem a köveseken rendesen. Itt sikerült jó pár emberkét megelőzni. Most nem estem abba a hibába, hogy felveszem más tempóját, ha én jobban bírok menni. Aztán a nagy száguldásnak az lett az eredménye hogy a kövesen valahol eltört a kulacstartóm és elrepült a kulaccsal együtt. (észre sem vettem hogy hol és mikor) Ez volt az első jel. A frissítőponton begyömöszöltem a hátsó zsebembe a kapott energiaitalt és megállás nélkül huss tovább. A 30. km környékén köszönt rám Ádám. Egy darabig együtt mentünk aztán ö szép lassan egy aszfaltos emelkedőn elhúzott.

Aztán sima dowwnhill a 45. km-íg. Na itt olyan hülyét estem hogy, nem is akartam elhinni először. A lejtő legalján, ahol a dózer út becsatlakozott a mátrai főútra sikerült bemutatni 15 km/h sebességnél egy egykezes akrobatikus sziklán térden csúszást. Kulacs hiján a hátsó zsebemből próbáltam volna előszedni az energiaitalt és egy kézzel ügyeskedve rágurultam egy nagyobb kődarabra ami megdobta a kormányt, ami persze egyből keresztbefordult én meg elszálltam. Iszonyú mérges voltam magamra, mivel eddig minden nagyon jól ment. Kicsit pihentem a földön, majd elsántikáltam a főút korlátjához. Hihetetlen jó érzés volt hogy minden 2. ember próbált volna segíteni. Ezúton is mindenkinek köszi. Hihetetlen, mire képes az adrenalin. A fájdalmat alapszintre lenyomta, így be tudtam karikázni a célba, ahol a pályán még lesprinteltem egy kartársat. Ma már járni is alig tudok.

Mentőkeresés - vidám hangulatú sebtisztítás, ragasztás. Majdnem dobtam egy hátast, hogy mekkora darab husi hiányzik a könyökömből + térdemből. Fogyókúrának ez a módszer azért kicsit durva. A balesetin a doki a fejét csóválva 1 órát vágta, varrta kötözte a sebeket. Kaptam valami szilikont is a könyökömbe. Így most nyomi vagyok megint. Ohne bringa - kötözés minden nap az SZTK-ban.

Nettó idő: 2:48 na ennek nagyon örülök, meg a 18-19 körüli átlagnak. Viszont a 24 órás verseny az így kimard. Judika 17. lett a lányok közt a Light távon. Büszke vagyok rá.

Mindezek ellenére nekem az év legjobb, legemlékezetesebb maratonja volt.

Táv: 55 km                               Szintkülönbség: 1200 méter
Létszám a kategóriában: 357     Helyezés a kategóriában: 164
Nyertes idő: 1:50:37                  Az én időm: 2:53:58
Helyezés az indulókhoz viszonyítva: 46%
Átlag: 18,3 km/h

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések