Besíző túra Kaprunban
Az időjárás nagyon megviccelt minket. Kaptunk hideget-meleget, ahogy mondani szokták. Szombaton millió fok szuper napsütés volt a faluban. A pályák tutira leolvadtak a gleccseren még a 3000 méteres magasság ellenére is. Korrektek voltak a kaszában, mondták is hogy korlátozott a síelési lehetőség, ezért nagy angebót van a síbérlet árából.
Millióan voltak persze, mindenki kihasználta a hosszú hétvégét és a kevés pályán a sok ember jól felduzzasztotta a sorokat. Annyit kellett sorakozni, mint Szlovákiában a legvadabb időkben. Azért szétnapoztuk, szétsíeltük magunkat.
Ami szomorú volt, hogy a nyáron letekert 2000 km ellenére a combjaim azért rendesen beégtek a pálya aljára. Még mindig lehet erősödni.
Vasárnap iszonyat monszunesőre ébredtünk. Nem erőltettük a sízést, de azért próbából felmentünk a gleccserhez fotózni. Megérte. Ahogy 900 méterről fellanovkáztunk 2500 magasságba az eső szépen átment szakadó havazásba. Gyönyörű látvány volt, ahogy a fehérség szépen beborította a szürke sziklarengeteget.
Meghoztuk a havat. Hurrá. Sprint haza a cuccért, és délután zárásig síztünk egy nagyot. Hétfőn megint csöpörgött, de mi rutinosan nem ijedtünk meg. Irány a pálya. Iszonyú tömeg megint. 20 perc sorakozás egy felvonózáshoz. Ezt nem bírtam idegekkel. Haza akartam indulni. Kedves nőm győzködött, hogy maradjunk. Igaza volt.
Szépen a csepergő eső átváltott rendes zuhéba. Hiába gleccser, 3000 méter szakadt az eső. Egy jó darabig a sporttársak kitartottak a cudar idő ellenére is, aztán úgy megfogyatkoztak, hogy szinte nem is kellett sorban állni. Szétáztunk, szétfagytunk, de jót síeltünk. Jókat röhögtek rajtunk a hüttében ahogy próbáltuk a szétázott útlevelet, eurónkat szárítgatni.
Belegondolok, hogy itthon meg kellemes 18 fokban lehetett volna bicajozni. Hát lehet hogy nem vagyok normális.
Millióan voltak persze, mindenki kihasználta a hosszú hétvégét és a kevés pályán a sok ember jól felduzzasztotta a sorokat. Annyit kellett sorakozni, mint Szlovákiában a legvadabb időkben. Azért szétnapoztuk, szétsíeltük magunkat.
Ami szomorú volt, hogy a nyáron letekert 2000 km ellenére a combjaim azért rendesen beégtek a pálya aljára. Még mindig lehet erősödni.
Vasárnap iszonyat monszunesőre ébredtünk. Nem erőltettük a sízést, de azért próbából felmentünk a gleccserhez fotózni. Megérte. Ahogy 900 méterről fellanovkáztunk 2500 magasságba az eső szépen átment szakadó havazásba. Gyönyörű látvány volt, ahogy a fehérség szépen beborította a szürke sziklarengeteget. Meghoztuk a havat. Hurrá. Sprint haza a cuccért, és délután zárásig síztünk egy nagyot. Hétfőn megint csöpörgött, de mi rutinosan nem ijedtünk meg. Irány a pálya. Iszonyú tömeg megint. 20 perc sorakozás egy felvonózáshoz. Ezt nem bírtam idegekkel. Haza akartam indulni. Kedves nőm győzködött, hogy maradjunk. Igaza volt.
Szépen a csepergő eső átváltott rendes zuhéba. Hiába gleccser, 3000 méter szakadt az eső. Egy jó darabig a sporttársak kitartottak a cudar idő ellenére is, aztán úgy megfogyatkoztak, hogy szinte nem is kellett sorban állni. Szétáztunk, szétfagytunk, de jót síeltünk. Jókat röhögtek rajtunk a hüttében ahogy próbáltuk a szétázott útlevelet, eurónkat szárítgatni.Belegondolok, hogy itthon meg kellemes 18 fokban lehetett volna bicajozni. Hát lehet hogy nem vagyok normális.
Megjegyzések