Pesten először uszodában

Kedves naplóm. Végre sikerült eljutnom uszodába is.
Ezt Gagesztanítónéninek és Edzőbának köszönhetem. Pedig megpróbáltam elkésni is de nem sikerült. Az usziba benn jól utól értem a csapatot.

Edzőbá trükkös gyakorlatokkal próbálkozott, hogy ne érjük el a medence túlpartját. Nem sikerült neki. Túléltük. hi-hi-hi. Mert mi minden nehézség ellenére is tudtunk csak kéztempóval, csak lábtempóval oda-vissza levegővétel nélkül is úszni.

Az igaz, hogy ma nem nagyon érzem a derekamat, a karomat a lábamat. Viszont új izmokat is felfedeztem magamon.

Külön köszönet, hogy a 4-es pályára, cápának látszó élőlényeket sikerült beszerveznie Edzőbának. A gyanútlanul lubickoló pajtásaim alatt időnként elsuhanó fekete árny, nagyban hozzájárult az úszási sebesség jelentős növekedéséhez.

Később sikerült felfedezni, hogy egy neoprén ruhás delfin talpas búvár bácsi huncutkodott velünk.

Tetszik ez az úszósport nemhiába. Remélem egyre többször tudok elmenni úszikálni. Állítólag valami bajnok gyerek úszott mellettünk. Sajna nem nagyon vettük észre, mivel "cápaveszély" miatt mi kétszeres sebességgel haladtunk.

Mi vagyunk a jövő nagy úszóreménységei, és ha így haladunk, semmi sem ment meg az olimpiai éremtől. :)