Kőszeg Maraton
Szerintem az év maratonja volt a kőszegi. Gyönyörű pálya, jó rendezés, kaja pia, VW találkozó, dögös csajok. Szóval minden volt.:)
Pálya brutális emelkedőkkel és lejtőkkel volt kialakítva. Lefelé is jó pár helyen tolni kellett!!! Jó hogy velünk volt Vilard biró Úr:), aki felhívta figyelmünket egy kellemes kis szakadékra. A pálya végén volt egy szinte függőleges fal, aljában kispatak, fahíd. A TV stáb is érthető módon itt ütött tanyát.:)
Jellemzően fél háromnegyed óra mászás után jött mindig egy DH szakasz, és minden kezdődött elölről. Síkon elég keveset mentünk. Nagyon változatos volt a terep, sok technikás résszel.
Hullottak az emberek, mint a legyek. A kb. 400 fős létszámból 30-an a kórházban végezték sajna. Tört minden: ember-gép:(
Ennyit még életemben nem toltam bringát, mint itt. Ez nem zavart, mert láttam közben őzet, szedtem szamócát. Meccselgettünk a BB-s sorstársakkal. Wooky bá (BB) jól elhúzott az elején, sokára bírtam befogni, de csak sikerült. Kálmival (BB) mentünk tovább, akitől sikerült valahol meglépnem. Aztán a végén olyan DH volt, hogy csak lobogtam a bringán. Hogy nem én irányítottam, az biztos. Visszagondolva elég felelőtlen dolog volt. De dolgozott bennem az adrenalin. Kálmi az utolsó gurulásnál jól visszaelőzött. Izgi volt.
Ja és a helyi erők este leszedték a jelöléseket ezért a rendezők 160 !!! embert vezényeltek a helyszínre. Eltévedni nem lehetett. Viszont a csellengő segítők közül majdnem elcsaptam párat a derékszögű sodrós kanyarokban.:)
Most a Női 2. helyezett Horváth Ági fenekét nézegethettem jó darabon, mivel egy tempóban tekertünk. Motiváló volt. Aztán ő egy lejtőn lemaradt. A fully nagyon elkelt ezen a technikás pályán.
50 km-nél jött a mélypont. Se előttem se mögöttem senki. Kicsit untam ekkor, nem volt kedvem tekerni. Ekkor hál istennek beértek páran. Ez motivációt adott. Benyomtam egy zselét és sikerült lerázni őket. A végéig már nem is értek utol, csak Kálmi. A végén, a falon leszaladtam a bringával pedig a népek ki voltak éhezve a vérre. Nem jött be nekik. :)) Volt, aki a kulcscsontját törte itt.
Szóval jól szórakoztunk. Nagyon tetszett összességében a rendezvény. A merészségem is sokat fejlődött.:)
Gumim rommá kopott. Szántottam a földet rendesen lefelé. Mivel a lejtőkön sem lehetett pihenni verseny után úgy éreztem leszakad a derekam a lábam. Le voltam amortizálódva rendesen. Minden verseny után azt mondom ez volt a legfárasztóbb. De ez most tényleg igaz. Haza felé el is szundikáltam a versenyautóban. Esést megúsztam, de egy felpattanó faág úgy térden vágott, hogy 5 percig zsibbadt a lábam. Szerencsére egy zúzós szakaszon történt és nem kellett megállni.:))
Szállásunk, házigazdáink 10 pontot érdemeltek. És Brúnó kutya is nagyon jó fej.
Pálya brutális emelkedőkkel és lejtőkkel volt kialakítva. Lefelé is jó pár helyen tolni kellett!!! Jó hogy velünk volt Vilard biró Úr:), aki felhívta figyelmünket egy kellemes kis szakadékra. A pálya végén volt egy szinte függőleges fal, aljában kispatak, fahíd. A TV stáb is érthető módon itt ütött tanyát.:)
Jellemzően fél háromnegyed óra mászás után jött mindig egy DH szakasz, és minden kezdődött elölről. Síkon elég keveset mentünk. Nagyon változatos volt a terep, sok technikás résszel.
Hullottak az emberek, mint a legyek. A kb. 400 fős létszámból 30-an a kórházban végezték sajna. Tört minden: ember-gép:(
Ennyit még életemben nem toltam bringát, mint itt. Ez nem zavart, mert láttam közben őzet, szedtem szamócát. Meccselgettünk a BB-s sorstársakkal. Wooky bá (BB) jól elhúzott az elején, sokára bírtam befogni, de csak sikerült. Kálmival (BB) mentünk tovább, akitől sikerült valahol meglépnem. Aztán a végén olyan DH volt, hogy csak lobogtam a bringán. Hogy nem én irányítottam, az biztos. Visszagondolva elég felelőtlen dolog volt. De dolgozott bennem az adrenalin. Kálmi az utolsó gurulásnál jól visszaelőzött. Izgi volt.
Ja és a helyi erők este leszedték a jelöléseket ezért a rendezők 160 !!! embert vezényeltek a helyszínre. Eltévedni nem lehetett. Viszont a csellengő segítők közül majdnem elcsaptam párat a derékszögű sodrós kanyarokban.:)
Most a Női 2. helyezett Horváth Ági fenekét nézegethettem jó darabon, mivel egy tempóban tekertünk. Motiváló volt. Aztán ő egy lejtőn lemaradt. A fully nagyon elkelt ezen a technikás pályán.
50 km-nél jött a mélypont. Se előttem se mögöttem senki. Kicsit untam ekkor, nem volt kedvem tekerni. Ekkor hál istennek beértek páran. Ez motivációt adott. Benyomtam egy zselét és sikerült lerázni őket. A végéig már nem is értek utol, csak Kálmi. A végén, a falon leszaladtam a bringával pedig a népek ki voltak éhezve a vérre. Nem jött be nekik. :)) Volt, aki a kulcscsontját törte itt.
Szóval jól szórakoztunk. Nagyon tetszett összességében a rendezvény. A merészségem is sokat fejlődött.:)
| Idő: | Táv: | Szint: | Átlag: | Max. sebesség : |
| 5:30 | 78,5 Km | 2800 m | 14,2 Km/h | 63 Km/h |
Gumim rommá kopott. Szántottam a földet rendesen lefelé. Mivel a lejtőkön sem lehetett pihenni verseny után úgy éreztem leszakad a derekam a lábam. Le voltam amortizálódva rendesen. Minden verseny után azt mondom ez volt a legfárasztóbb. De ez most tényleg igaz. Haza felé el is szundikáltam a versenyautóban. Esést megúsztam, de egy felpattanó faág úgy térden vágott, hogy 5 percig zsibbadt a lábam. Szerencsére egy zúzós szakaszon történt és nem kellett megállni.:))
Szállásunk, házigazdáink 10 pontot érdemeltek. És Brúnó kutya is nagyon jó fej.
Megjegyzések