Duna Maraton 2007, avagy az elveszett pumpa visszatér
A Duna Marcsin az volt a terv, hogy begyakoroljam az agresszív kismalacféle kerékpározást. Jelentem a kísérlet sikerült, de a beteg meghalt.
Régóta kísért már az, hogy beállok egy pajtika mögé, aki szépen fokozatosan lelassul, majd lekanyarodik a rövidtávra. Én meg a felvett gyökkető sebességet a továbbiakban még meg is felezem, gombát szedek, gyönyörködök a táj szépségeiben, meg segítek Piroskának rőzsét gyűjteni az erdőben.
Na most nagyon agresszív módra mindenkit megelőztem a Fire után. Persze mert a jól sikerült rajtnál, már nagydumájú Ádám felbosszantott. Parkolóban, sátrak, szalagok, autók közt pörögtem, mint a búgócsiga. Mint egy szélkakas beálltunk mindenféle irányokba, próbáltuk eltalálni, vajon Harang mester merre tervezi a rajtot. Szervezők segítettek, mondták, hogy ne bújjunk át a szalag alatt. Szót fogadott a polgármester és egyéb fontos emberek beszédeitől felajzott tömeg. Nem bújtak át sehol. Különben is „bújj bújj zöldágat” utoljára az oviban kellett játszani. Inkább karóstól, szalagostól lebontották az akadályokat. Egy-két csávón látszott, hogy vagy a TV vagy Segesvár ostrománál böcsülettel megharcolták a magukét.
Az első három óra eseménytelen előzgetésekkel tellett. Először Krilin sárga mezét üldöztem, majd Mikusz szomszéd úrral haladtunk együtt egy darabig, aztán beértem a Kánaánba. A szépleányok közibé. A látványtól megvadulva további előző manőverek foganatosítását kezdtem meg. Kis róka most nem volt olyan ügyi, de erről a gazdája tehet, aki sok levegőt fújt a bendőjébe. Száguldás, Porsche szerelem. Fájó szívvel hagytam ott a lyányokat. Hédi, Ági, Anett, Gabi, Anna, és a cseszlovák vendégművésznő figyelhette a Gázló reklámot a hátamon. „Hú de király egy agresszív kismalac vagyok.” Gondoltam. Később kiderült hogy mégse.
Beértem Beát, már készültem volna egy újabb előzéshez, amikor belecsobbantunk a varázspatakba. Na hát ennek gyerekek olyan vize volt ám, hogy mind elszívta az életerőmet. De az is lehet, hogy Bea „Gyerevelem Árpi” mondatától kábultam el és futott ki a lábamból a kraft. Egyet tekertem előre és 2 métert gurultam hátra. Hát ennek a fele sem tréfal. Biztos a technikával lesz itt a gond. Bizony a patakvíz befolyt a turbógenerátoraimba és ettől a híperhajtóműveim leálltak. Hátraszóltam Csubakka cimbinek, hogy adja már ide a hidrokulcsot. De a kis Wooky nem volt sehol. Kiderült hogy előző este Lea hercegnővel partizott hajnalig valami Dart Wader emlékesten. Állítólag még alkoholt is fogyasztott, de hát ezt én nem is merem feltételezni egy sportemberről.
Itt a vége fuss el vége. Na nem a mesémnek, hanem az agresszív kismalacos előzős kerékpárversenyzésemnek. Nyúlok hátra, és többször jól megfogom a semmit a zsebemben. Segítség elhagytam az utolsó zselémet. 15 km van vissza a célig. Lementem alfába, omegába, pulzusom is elkezdett konvergálni a nullához. Lefelé még utoljára elmegyek Gabi mellett, de ennek majdnem egy frontális ütközés az eredménye. A port a szememből kipislogva egyszercsak felvillan 1 kedves kiscsalád, kutyástúl velem szembe 10 méterre. Hogy, hogy úsztam meg az esést azt meg nem mondom. Innentől már lefelé sem száguldozom. Túlélő üzemmód, már csak 10 km a cél.
Szépen lassan visszaelőzött a célig vagy 50 emberke. Hédi is kedvesen csacsogva megy el mellettem, de nem hallom mit mond, mert 2 méter alatt 100 métert maradok le. Ajjaj. Kisrókának tetszik a végén a sípálya, és vidáman fickándozva megy el két spori mellett, akik az első 1 méteres emelkedőn egyből visszaelőznek. Végre a cél.
3:55 alatt értem be. Átlagpulzus 156 (83%). A polárom meg bekrepált nem mérte a szintet. Valami ~27. lettem az öreg csókák közt. Abszolútban meg ~77. Nem is olyan rossz. De ha....
A célban HBSE, KT2, BB találkozó zajlik. Leroskadok egy székbe egy fűre, alig bírok mozogni és epilógusként még a lábam is begörcsöl. Azért a bringás nyaralást gyorsan megszervezzük.
Ui.: Kedveskéim kiderült még a helyszínen a fűben ülve, hogy Janimaci megint a hegyek ura lett (jövőre nekem is kell egy olyan hátizsák) de idén már PHU is. Krilin lyukas pótbelsőt hozott, Nomádnak nem volt kedve a nagy melegben fényképezőt cipelni. Sanci és Pinyó repesztettek a pályán. De akkor sem értem, hogy 4és fél óra alatt HP hogy tud lenyomni egy hosszú távot.
Happy fronton Veronika 3 lett, Zsolti az SS gépével majdnem utolért, Szabi is megküldte a hosszú távot a hétvégi rókázás után, és a többiek is szerencsésen célba értek. Köszi mindenkinek a bíztatást a pályán és a célban. Nagyon jól esett.
Szilváson verseny közben kölcsönadtam a pumpám egy srácnak, ami most itt a Duna marcsin L Árpi segítségével újra visszakerült hozzám. Ezekkel a pumpákkal mindig csak a gond van. Lásd tavaly.
Gratula mindenkinek. Malackodás jövő héten, taljánföldön folytatódik, aztán meg a sógoroknál.
Régóta kísért már az, hogy beállok egy pajtika mögé, aki szépen fokozatosan lelassul, majd lekanyarodik a rövidtávra. Én meg a felvett gyökkető sebességet a továbbiakban még meg is felezem, gombát szedek, gyönyörködök a táj szépségeiben, meg segítek Piroskának rőzsét gyűjteni az erdőben.
Na most nagyon agresszív módra mindenkit megelőztem a Fire után. Persze mert a jól sikerült rajtnál, már nagydumájú Ádám felbosszantott. Parkolóban, sátrak, szalagok, autók közt pörögtem, mint a búgócsiga. Mint egy szélkakas beálltunk mindenféle irányokba, próbáltuk eltalálni, vajon Harang mester merre tervezi a rajtot. Szervezők segítettek, mondták, hogy ne bújjunk át a szalag alatt. Szót fogadott a polgármester és egyéb fontos emberek beszédeitől felajzott tömeg. Nem bújtak át sehol. Különben is „bújj bújj zöldágat” utoljára az oviban kellett játszani. Inkább karóstól, szalagostól lebontották az akadályokat. Egy-két csávón látszott, hogy vagy a TV vagy Segesvár ostrománál böcsülettel megharcolták a magukét.
Az első három óra eseménytelen előzgetésekkel tellett. Először Krilin sárga mezét üldöztem, majd Mikusz szomszéd úrral haladtunk együtt egy darabig, aztán beértem a Kánaánba. A szépleányok közibé. A látványtól megvadulva további előző manőverek foganatosítását kezdtem meg. Kis róka most nem volt olyan ügyi, de erről a gazdája tehet, aki sok levegőt fújt a bendőjébe. Száguldás, Porsche szerelem. Fájó szívvel hagytam ott a lyányokat. Hédi, Ági, Anett, Gabi, Anna, és a cseszlovák vendégművésznő figyelhette a Gázló reklámot a hátamon. „Hú de király egy agresszív kismalac vagyok.” Gondoltam. Később kiderült hogy mégse.
Beértem Beát, már készültem volna egy újabb előzéshez, amikor belecsobbantunk a varázspatakba. Na hát ennek gyerekek olyan vize volt ám, hogy mind elszívta az életerőmet. De az is lehet, hogy Bea „Gyerevelem Árpi” mondatától kábultam el és futott ki a lábamból a kraft. Egyet tekertem előre és 2 métert gurultam hátra. Hát ennek a fele sem tréfal. Biztos a technikával lesz itt a gond. Bizony a patakvíz befolyt a turbógenerátoraimba és ettől a híperhajtóműveim leálltak. Hátraszóltam Csubakka cimbinek, hogy adja már ide a hidrokulcsot. De a kis Wooky nem volt sehol. Kiderült hogy előző este Lea hercegnővel partizott hajnalig valami Dart Wader emlékesten. Állítólag még alkoholt is fogyasztott, de hát ezt én nem is merem feltételezni egy sportemberről.
Itt a vége fuss el vége. Na nem a mesémnek, hanem az agresszív kismalacos előzős kerékpárversenyzésemnek. Nyúlok hátra, és többször jól megfogom a semmit a zsebemben. Segítség elhagytam az utolsó zselémet. 15 km van vissza a célig. Lementem alfába, omegába, pulzusom is elkezdett konvergálni a nullához. Lefelé még utoljára elmegyek Gabi mellett, de ennek majdnem egy frontális ütközés az eredménye. A port a szememből kipislogva egyszercsak felvillan 1 kedves kiscsalád, kutyástúl velem szembe 10 méterre. Hogy, hogy úsztam meg az esést azt meg nem mondom. Innentől már lefelé sem száguldozom. Túlélő üzemmód, már csak 10 km a cél.
Szépen lassan visszaelőzött a célig vagy 50 emberke. Hédi is kedvesen csacsogva megy el mellettem, de nem hallom mit mond, mert 2 méter alatt 100 métert maradok le. Ajjaj. Kisrókának tetszik a végén a sípálya, és vidáman fickándozva megy el két spori mellett, akik az első 1 méteres emelkedőn egyből visszaelőznek. Végre a cél.
3:55 alatt értem be. Átlagpulzus 156 (83%). A polárom meg bekrepált nem mérte a szintet. Valami ~27. lettem az öreg csókák közt. Abszolútban meg ~77. Nem is olyan rossz. De ha....
A célban HBSE, KT2, BB találkozó zajlik. Leroskadok egy székbe egy fűre, alig bírok mozogni és epilógusként még a lábam is begörcsöl. Azért a bringás nyaralást gyorsan megszervezzük.
Ui.: Kedveskéim kiderült még a helyszínen a fűben ülve, hogy Janimaci megint a hegyek ura lett (jövőre nekem is kell egy olyan hátizsák) de idén már PHU is. Krilin lyukas pótbelsőt hozott, Nomádnak nem volt kedve a nagy melegben fényképezőt cipelni. Sanci és Pinyó repesztettek a pályán. De akkor sem értem, hogy 4és fél óra alatt HP hogy tud lenyomni egy hosszú távot.
Happy fronton Veronika 3 lett, Zsolti az SS gépével majdnem utolért, Szabi is megküldte a hosszú távot a hétvégi rókázás után, és a többiek is szerencsésen célba értek. Köszi mindenkinek a bíztatást a pályán és a célban. Nagyon jól esett.
Szilváson verseny közben kölcsönadtam a pumpám egy srácnak, ami most itt a Duna marcsin L Árpi segítségével újra visszakerült hozzám. Ezekkel a pumpákkal mindig csak a gond van. Lásd tavaly.
Gratula mindenkinek. Malackodás jövő héten, taljánföldön folytatódik, aztán meg a sógoroknál.
Megjegyzések