Bükk maraton 2009
Kareszéknál aludtam (ezúttal is köszi), hogy a vasárnapi korai keléssel ne legyen gond. Nem is volt ezzel probléma, de azért jó játéknak bizonyult a kölcsön bringatartóba besakkozni a bringákat. Elment némi idő.
Pici késéssel indulunk. Öten pont kitöltöttük a rendelkezésre álló teret az új Focusban. Első sorban a fotó support feladatokat betöltő Karesz szülök, míg hátul a három versenyző Balázs, Karesz, én.
A benzinkútnál már csak a pálya matricán elrontott rendszám javítása vett némi időt igénybe. Tellnek a súlyos másodpercek. Karesz arcán némi feszültséget véltem felfedezni. :)
Megérkezés után a szokásos molyolás, pajtizás után elmentünk bemelegíteni ami 2 percig is eltarthatott. Én 20 mp után feltekertem valami bokrot a hátsó kerekemre, így volt egy kis elfoglaltságom a géppel.
Önbizalom fejlesztésileg jó hátra álltunk be a rajtnál, mert ugye innen jó feltörni. Pont sikerült Katicékat megtalálni a tömegben így mellé parkoltam le. Kicsit csacsogtunk, kiderült hogy lesz meglepim, és nem is kell megvárni a karácsonyt. Ha megérkezik akkor beszámolok róla. Megtekintettük még egymás pulzusát, majd Fire.
Zsolti csapattársra raktam a kereket jókat lószolgattunk az aszfalton, szépen mentünk el az emberek mellett. Nem is mentünk gyorsan, még ki bírtam préselni magamból egy Hajrá Katit, Vikit de suhantunk is tovább. 170-es pulzussal teljesen jól esett a sík bemelegítés.
Terepre beérve megfogott a brutális 4% meredekségű kaptató.Na itt elkezdtek visszaelőzgetni páran. Szétnéztem a kígyózó sorban és a női élmezőny tagjait fürkésztem, de nem láttam senkit. Anettet Emesét az aszfalton már elhagytuk.
Egyszer csak érkezett egy szerelvény amin egy narancs ruhás térdvédős ismeretlen hölgy volt a mozdony, mögötte pedig a pajtikák szép sorban (később kiderült hogy ő a master 2 győztes). Na beálltam ennek a vonatnak a végére. Tempó 167.
Gondoltam jó lesz ez, 3 órán át talán kibírom. Egyébként 155-ös átlaggal szoktam versenyezni.
Első mászás tetején a részidőm hajszálra megegyezik a tavalyival. Király.
Lefelé elsuhanok Hédi mellett aki nagyon helyesen óvatosan jön lefelé a lejtőn. Beindul a száguldás. "Vigyázz, féééék!!!" kiabálja valaki, brutális a por előttem. Ez bizony esés. Többen fekszenek a földön, de semmi komoly, pattannak is föl gyorsan.
Sikerül lefékezni és kikerülni őket, de közben brutális tárcsahangok jönnek a háttérből. Félek nehogy elkaszáljon valaki fentről. Némi időveszteség az a vészfékezés, de előnye hogy előttem üres a pálya, eloszlik a por. Ez bizony jó mert szemüveg nélkül megyek. Gyakran is kell pislognom.
Az aszfaltos mászás tetején utolérem Ágit, rácsodálkozom a szép új sárga Kona bicójára. Hurrá, márkatársak lettünk. "Új a bicaj, de régi a láb"-mondja. Ezzel egyetértek és szépen beállok mögé, majd előzök. De nem mehetek gyorsabb tempót, mert kis idő után újra együtt tekercselünk.
Pulzus szépen esik már csak 163. Nem megy jobban a mászás. Dehogynem! Megérkezik Hédi, beállok mögé. Lássuk bírom-e a tempót! Próbálgatom a fokozatokat. A Hédi féle kemény áttételes 60-as pedálfordulatszámot erőltetem, de derekamnak ez most nem esik jól és a 170-es szám sem tetszik nekem. Gyors lesz ez ! Lemaradok, de itt a tető, jön a gurulás. Visszaelőzök.
Felsőtárkány szélén Karesz szülei buzdítanak, amikor megismétlődik a tavalyi verseny. Pont itt ért utol akkor is a rövid táv eleje. Simán megyek velük az aszfalton. Szélárnyékban bolyozni mondjuk nem nehéz. De a meredek kaptatón amikor keményen beletekerek a pedálba belém hasít a görcs. No ez annyira hiányzott mint léggömbnek a nyílzápor. Kistányér nagymama fokozat és pörgetés innentől a taktika. Na kezdenek elmenni mellettem a népek. Jaj.
Jót tett a pörgetés, mert a DH pályát simán kitekerem. De azért elbénázok egy gyökeret, és 50 métert tolni kell. Ez később nagyon jól jött mert átmozgatta az elgémberedett izmaimat. Tolni utálok, de most jól esett. Közben azért elmegy mellettem Hédi. Nem akarok/tudok erősködni, innentől már csak a túlélés a tét.
A hátralévő puklikon egyre több a fáradt ember, többször előzök. De én is érzem ám hogy húz a combom, csak pörgetve merek menni. Utolsó lejtő aljában Zsolti a kereket szereli le éppen. Dupla defekt, de ezt akkor még nem tudja szegény.
Bringaúton megint Hédi mögött megyek, de a pallóátkelős rész előtt egy boly végén ragadok, így lemaradok. de már nem sietek sehová. Titkon reméltem hogy tudok faragni a szokott 2:55 körüli időmből. Látom hogy ez már nem fog menni, így begurigázok a célba, ahol azért élethalál sprintet prezentálunk a nagyérdemű közönségnek.
Összegzés:
Bringa jól bírta. A nyomi csuklómmal nem kellett foglalkozni, mert a görcsölgető combom elvonta róla a figyelmet. Ez a görcsölés ez új dolog, nem szokott ilyen lenni. Lehet hogy a 2 kulacsnyi izo kevés volt ebben a melegben.
120 órával kevesebb edzéssel, alapozás, edzőtábor és téli spinning nélkül, is ugyanazt az időeredményt sikerült elérni, mint tavaly. Ezt teljes sikernek minősítem. :)
Majd belehaltam a versenybe, kutya kemény volt, 102 %-on tekertem. Úgy érzem a maximumot hoztam ki magamból.:)
Pici késéssel indulunk. Öten pont kitöltöttük a rendelkezésre álló teret az új Focusban. Első sorban a fotó support feladatokat betöltő Karesz szülök, míg hátul a három versenyző Balázs, Karesz, én.
A benzinkútnál már csak a pálya matricán elrontott rendszám javítása vett némi időt igénybe. Tellnek a súlyos másodpercek. Karesz arcán némi feszültséget véltem felfedezni. :)
Megérkezés után a szokásos molyolás, pajtizás után elmentünk bemelegíteni ami 2 percig is eltarthatott. Én 20 mp után feltekertem valami bokrot a hátsó kerekemre, így volt egy kis elfoglaltságom a géppel.
Önbizalom fejlesztésileg jó hátra álltunk be a rajtnál, mert ugye innen jó feltörni. Pont sikerült Katicékat megtalálni a tömegben így mellé parkoltam le. Kicsit csacsogtunk, kiderült hogy lesz meglepim, és nem is kell megvárni a karácsonyt. Ha megérkezik akkor beszámolok róla. Megtekintettük még egymás pulzusát, majd Fire.
Zsolti csapattársra raktam a kereket jókat lószolgattunk az aszfalton, szépen mentünk el az emberek mellett. Nem is mentünk gyorsan, még ki bírtam préselni magamból egy Hajrá Katit, Vikit de suhantunk is tovább. 170-es pulzussal teljesen jól esett a sík bemelegítés.
Terepre beérve megfogott a brutális 4% meredekségű kaptató.Na itt elkezdtek visszaelőzgetni páran. Szétnéztem a kígyózó sorban és a női élmezőny tagjait fürkésztem, de nem láttam senkit. Anettet Emesét az aszfalton már elhagytuk.
Egyszer csak érkezett egy szerelvény amin egy narancs ruhás térdvédős ismeretlen hölgy volt a mozdony, mögötte pedig a pajtikák szép sorban (később kiderült hogy ő a master 2 győztes). Na beálltam ennek a vonatnak a végére. Tempó 167.
Gondoltam jó lesz ez, 3 órán át talán kibírom. Egyébként 155-ös átlaggal szoktam versenyezni.
Első mászás tetején a részidőm hajszálra megegyezik a tavalyival. Király.
Lefelé elsuhanok Hédi mellett aki nagyon helyesen óvatosan jön lefelé a lejtőn. Beindul a száguldás. "Vigyázz, féééék!!!" kiabálja valaki, brutális a por előttem. Ez bizony esés. Többen fekszenek a földön, de semmi komoly, pattannak is föl gyorsan.
Sikerül lefékezni és kikerülni őket, de közben brutális tárcsahangok jönnek a háttérből. Félek nehogy elkaszáljon valaki fentről. Némi időveszteség az a vészfékezés, de előnye hogy előttem üres a pálya, eloszlik a por. Ez bizony jó mert szemüveg nélkül megyek. Gyakran is kell pislognom.
 |
| Származási hely: Bükk Maraton |
Az aszfaltos mászás tetején utolérem Ágit, rácsodálkozom a szép új sárga Kona bicójára. Hurrá, márkatársak lettünk. "Új a bicaj, de régi a láb"-mondja. Ezzel egyetértek és szépen beállok mögé, majd előzök. De nem mehetek gyorsabb tempót, mert kis idő után újra együtt tekercselünk.
Pulzus szépen esik már csak 163. Nem megy jobban a mászás. Dehogynem! Megérkezik Hédi, beállok mögé. Lássuk bírom-e a tempót! Próbálgatom a fokozatokat. A Hédi féle kemény áttételes 60-as pedálfordulatszámot erőltetem, de derekamnak ez most nem esik jól és a 170-es szám sem tetszik nekem. Gyors lesz ez ! Lemaradok, de itt a tető, jön a gurulás. Visszaelőzök.
Felsőtárkány szélén Karesz szülei buzdítanak, amikor megismétlődik a tavalyi verseny. Pont itt ért utol akkor is a rövid táv eleje. Simán megyek velük az aszfalton. Szélárnyékban bolyozni mondjuk nem nehéz. De a meredek kaptatón amikor keményen beletekerek a pedálba belém hasít a görcs. No ez annyira hiányzott mint léggömbnek a nyílzápor. Kistányér nagymama fokozat és pörgetés innentől a taktika. Na kezdenek elmenni mellettem a népek. Jaj.
Jót tett a pörgetés, mert a DH pályát simán kitekerem. De azért elbénázok egy gyökeret, és 50 métert tolni kell. Ez később nagyon jól jött mert átmozgatta az elgémberedett izmaimat. Tolni utálok, de most jól esett. Közben azért elmegy mellettem Hédi. Nem akarok/tudok erősködni, innentől már csak a túlélés a tét.
A hátralévő puklikon egyre több a fáradt ember, többször előzök. De én is érzem ám hogy húz a combom, csak pörgetve merek menni. Utolsó lejtő aljában Zsolti a kereket szereli le éppen. Dupla defekt, de ezt akkor még nem tudja szegény.
Bringaúton megint Hédi mögött megyek, de a pallóátkelős rész előtt egy boly végén ragadok, így lemaradok. de már nem sietek sehová. Titkon reméltem hogy tudok faragni a szokott 2:55 körüli időmből. Látom hogy ez már nem fog menni, így begurigázok a célba, ahol azért élethalál sprintet prezentálunk a nagyérdemű közönségnek.
Összegzés:
Bringa jól bírta. A nyomi csuklómmal nem kellett foglalkozni, mert a görcsölgető combom elvonta róla a figyelmet. Ez a görcsölés ez új dolog, nem szokott ilyen lenni. Lehet hogy a 2 kulacsnyi izo kevés volt ebben a melegben.
120 órával kevesebb edzéssel, alapozás, edzőtábor és téli spinning nélkül, is ugyanazt az időeredményt sikerült elérni, mint tavaly. Ezt teljes sikernek minősítem. :)
Majd belehaltam a versenybe, kutya kemény volt, 102 %-on tekertem. Úgy érzem a maximumot hoztam ki magamból.:)
Megjegyzések