A 4 napos Beskidy MTB Trophy
2010.06.03-06.06
A rendezvény honlapja:
http://eng.mtbtrophy.webworld.pl/
Egy best of a képgaléria a profiktól:
http://www.sportograf.de/bestof/773/index.html
A versenyt röviden úgy lehetne jellemezni, hogy igazi MTB esszencia. Annak minden szépségével, kalandjával, nehézségével. A Trophy nagyon kedvelt a kelet-európai montisok körében és ez nem véletlen. A számtalan single track, a technikás és keskeny utak, a fenyőerdők, a patakok és tisztások teszik felejthetetlenné e vidéket. Az évről évre lezúduló hatalmas mennyiségű csapadék állandóan alakítja a tájat és a pályát. Így volt ez idén is. A szervezők próbáltak megbirkózni a lehetetlennel és az utolsó pillanatig módosítottak az útvonalon. A legyőzendő szintkülönbség és a táv folyamatosan változott a honlapon. Földrajzi érdekesség, hogy a Krakkót, Varsót és fél Lengyelországot elöntő Visztula folyó pont itt ered.
A Beszkidek egy igen látványos hegylánca a Kis-Kárpátok hegységnek. A kivételes verseny központja Istebna, amely három ország (Lengyel, Cseh, Szlovák) határán fekszik, és Budapestről 5 óra alatt könnyen elérhető. A Beskidy MTB Trophy a rendkívül kemény útvonalairól és festői szépségéről ismeretes, amely eltér más az Alpokban és a Pireneusokban megrendezett többnapos versenytől. Szerencsére itt nem kell etaponként más szálláshelyre átköltözködni, hiszen végig Istebnaból indulnak a napi szakaszok. Ezzel rengeteg logisztikai és pénzbeli nehézségtől szabadítják meg a résztvevőket.
Előzmények
Számunkra amilyen rosszul indult, olyan jól sikerült végül a verseny. Gábor aki „megtalálta” a rendezvényt és a logisztika kulcsával, gépjárművel is rendelkezett, az indulás előtt 3 nappal kerékpárbalesetet szenvedett. Sajnos az orvosok nem engedték el az útra, így nem kis izgalmat okoztak. A Bringabanda csapatból Bösztöri Peti ugrott be helyette az utolsó pillanatban. Romanszky Zsolti és én a Happy Bike Se-t képviseltük a Lengyel expedíciónkban.
GPS-es elnavigálással kezdődött, majd Zsolti bringájának a tetőről való szaltójával, és a szállás meg nem találásával folytatódott a pech széria. A hangulat javításáról az út közben ömlő eső gondoskodott. Ekkor hihetetlennek tűnt, hogy feleslegesen cipeljük magunkkal az esőkabátokat. Utolsó megpróbáltatásként már csak a főszervező úr kézilabda meccsének a végét kellett megvárnunk. "Minek jöttünk ide" hangulat uralkodott el rajtunk. De ezek után sínre kerültek a dolgok.
Szállás - nevezés
Egy gimnázium a központ, ahol szállást, étkezési és tisztálkodási lehetőséget biztosítanak. A nevezési díj 175 euró volt. A szállásért és a svédasztalos reggeliért + vacsoráért 100 eurót fizettünk. Korábbi utalással még 50 eurót le lehet ebből faragni.
A bázisunkat a tornaterem helyett egy osztályban állítottuk fel. Csupa "Trans" sráccal laktunk együtt. Ők már megjárták az Cape Epicet, a TransAlpot, TransRockiest, TransCharpatiát, MTBChallanget. Sajnos a vírusfertőzést elkaptuk tőluk. Hazafelé a bringázás beszüntetése helyett a jövő versenyeiről gondolkoztunk.
Ezek a lengyelek egyébként mediterrán lazaságba oltott svájci pontossággal működtek. A városkában sehol sem volt egy fecni arról, hogy itt verseny lesz. A rajt előtt fél órával épp hogy lézengett a rajtkapu környékén pár emberke. Sehol egy tájékoztató, a rajtcsomag egy pólóból és egy rajtszámból állt.
A főszervező srác viszont nagyon készséges, nagy dumás. Minden találkozásnál ömlik belőle az információ: Mit, mikor, merre, hogyan. Mindent megtudunk tőle. Viccelődik, buzdít, kulacsot tölt, igazi mindenes jó fej.
A napi menetrend
Hajnalban csörög a vekker, kelni kell. Irány a reggeli, ahol módszeres kalóriafeltöltés folyik. Tisztálkodás után beleugrunk a bringás gúnyába, majd a lezárt bringaparkból átvesszük a kerékpárokat. Gyors szerviz után a rajthoz csorgunk. 10 órakor elstartolunk, hogy teljesítsük a napi 5-6 órás penzumot.
A futamokat a szervezők profi módon bonyolították le. Rajthely kialakítás, etetés, itatás, időmérés, pályajelölés, bringamosás hibátlan. Egyedül azt nem értettük, hogy miért vonzódnak oly nagyon a frissítőpontok lejtők aljában történő elhelyezéséhez. A pályán több helyen kihelyezett szervizponton non-stop ment a láncmosás, olajozás. Frissítők kínálatában igazi csemege volt a vaníliás süti és a narancs. Ezt már csak az esti vacsi űberelte. Igazi gasztro túrán vettünk részt.
Az etapok után frissítés a célban, bringamosás, zuhany, bőséges vacsi, kis szerviz, majd kúltúr programként söröcskézés a sarki kocsmában. A szobatársakkal történt élménycsere után bezuhanás az ágyba. Nem nagyon kellett altatni senkit sem. A program feszített, a napok gyorsan repülnek.
BESKIDY MTB TROPHY 2010 from whiteblockseries on Vimeo.
Verseny
A rajt előtt 1 órával az eső is elállt, szerencsére nem is esett ezután. És eljött a várt pillanat is: Fire helyett valami langyi technóra szépen kicammogtunk a síkközpont rajtterületéről. Ezután sem sietünk, komótosan kezdtük nyomni a pedálokat, hiszen hosszú még a verseny. Egyébként is csak a Finisher pólókért jöttünk, versengést meghagytuk a fiataloknak. Master2 korban már nem kapkod az ember. Szép nyugalmasan pörget, miközben az esti rántott szelet után legurítandó sör habjára gondol. Meg az előtte álló napokra:
Etap1: 41 km 1600 m
Etap2: 65 km 2500 m
Etap2: 74 km 2700 m
Etap4: 54 km 2000 m
Bár túrázósra vettük a tempót, azért néha belehúztunk a női élbollyal többször tekercseltünk együtt. A csini lányok látványa extra motivációt adott. Tudtam, csak valahogy nem sejtettem, hogy ilyen kemény dió lesz ez a 4 nap. Meredek dózeres, kistányéros, sárban tolós, patakban biciklizős, sárcsúszdán lejövős, sípályán lecsúszós. Kőszeg maratonhoz hasonlítanám a Trophyt, ami tele van Ördögoldallal és mátrai köves rázatókkal. Az első pihentető gurulós lejtővel az utolsó nap vége felé találkoztunk. Kulacsból szinte nem is volt időnk inni, állandóan mareszolni kellett a csúszós, köves, sziklás pályán a kormányt.
Petivel, Zsoltival együtt bringáztunk végig, így nagyon szuper hangulatban teltek az órák. Mindig más húzta a sort. Én pulzuskontrollra hivatkozva diszkréten a háttérben maradtam. Aztán a 2. nap végi "soha el nem felejtem" emelkedőn megmutattam, hogy kicsi a bors de erős. Nem kellett volna. Igaz, hogy tekercselve végigelőztem a tologatós pajtikákat, de másnap reggelre kellemes kis térdfájással ébredtem. Ez a királyetapon szépen végigkísért, így a srácokat elengedtem versenyezni. Be is értek előttem fél órával. Igaz az első fékeket már csak módjával tudtam használni.
Technika
A kerékpárok remekül szuperáltak mindenki alatt. Én egy Cube LTD tesztbringát nyúztam, ami végig remekül teljesített. Bár rengeteg szakadt váltót, láncot. defektet láttunk, mi megúsztuk a fékbetétek leamortizálásával. Zsolti hozott otthonról, Peti tudott venni a helyszínen, én meg gyakoroltam milyen csúszáshatárig fékezni a hátsó kereket és első fék nélkül lejönni az utolsó 2 nap a lejtőkön. Na ebben úgy érzem, elég sokat fejlődtem. Béna voltam hogy nem hoztam fékbetétet. A mezőny több mint 30%-a idén is feladta. Peti végig bízott abban, hogy szárad a pálya és a felteheti a rendes Race King külsőit. Nem igen jött el a pillanat, mivel minden nap jókora lápmezőkön keltünk át. Így fent maradtak az 1.8-as Medusa gumik. Természetesen 3 bárra fújva, hiszen sziklás a terep. Defekt nem volt, de kar és derékfájás kidörzsölődés annál inkább.
Összegzés
Sikerült amiért jöttünk. Tapasztalatot gyűjtöttünk, miközben megszereztük a Finisher pólót. Szuperintenzív monti iskolaként működött a Beskidy MTB Trophy. Zsoltira még az első nap vártunk a lejtők alján, a végén már ő suhant elől. Peti az 1.8-as sárgumikkal megmutatta a tologató népeknek, hogy mindenütt fel lehet tekerni. Örülök, hogy az utolsó pillanatban be tudott ugrani. Erősek voltak a srácok nagyon, csak kapaszkodtam utánuk.
Az emberi sérüléseket is egészen jól megúsztuk. Zsolti rejtélyes módon gyűjtögette a sebeket. A lejtőkön száguldozva kutya baja sem esett, de azért a frissítőponton álló helyzetben eldőlt, mint egy homokzsák. Biztos a csini lengyel frissítő leánykák zavarták meg a koordinációs képességeit.
Peti véleménye
„A szervezők 500 nevezést fogadnak el. Idén olyan 400-an nevezhettek, az első napon 344-en álltak rajthoz. A versenyt 283-an teljesítették, Mi túrázósra fogtuk a tempót, a teljesítés volt a cél, nem a versenyzés. Ennek megfelelően a 210.-220. hely körül végeztünk összetettben.
Érdekes hangulata van egy ilyen több napos versenynek. Feszes menetrend, nincs sok idő a lazulásra. Reggel 6:30 ébresztő, reggeli a kantinban, majd a bringák utolsó átnézése, öltözködés és irány a rajthoz. Napi szakasz teljesítése, beérkezés sárosan, bringamosás, technika ellenőrzése és felkészítése a következő szakaszra. 7-kor vacsora, kis séta a sarki étterembe, egy jó hideg habos sör legurítása a haverokkal és a napi élmények átbeszélése, majd napló írás és alvás. Reggel kezdődik minden előröl.
Emlékezetes és szép időszak ez, amikor csak azzal foglalkozol, amit szeretsz. Bringázás minden mennyiségben. Élvezed a gyönyörű tájat, a természetet, jókat eszel és alszol. Nekem ez volt a Beskidy MTB Trophy és még nincs vége, folyt. köv ...”
Eddig azt hittem, hogy az Alpok a király, de remek montis paradicsom a Beszkidek. Ide is vissza kell még jönni.:)
A rendezvény honlapja:
http://eng.mtbtrophy.webworld.pl/
Egy best of a képgaléria a profiktól:
http://www.sportograf.de/bestof/773/index.html
A versenyt röviden úgy lehetne jellemezni, hogy igazi MTB esszencia. Annak minden szépségével, kalandjával, nehézségével. A Trophy nagyon kedvelt a kelet-európai montisok körében és ez nem véletlen. A számtalan single track, a technikás és keskeny utak, a fenyőerdők, a patakok és tisztások teszik felejthetetlenné e vidéket. Az évről évre lezúduló hatalmas mennyiségű csapadék állandóan alakítja a tájat és a pályát. Így volt ez idén is. A szervezők próbáltak megbirkózni a lehetetlennel és az utolsó pillanatig módosítottak az útvonalon. A legyőzendő szintkülönbség és a táv folyamatosan változott a honlapon. Földrajzi érdekesség, hogy a Krakkót, Varsót és fél Lengyelországot elöntő Visztula folyó pont itt ered.
A Beszkidek egy igen látványos hegylánca a Kis-Kárpátok hegységnek. A kivételes verseny központja Istebna, amely három ország (Lengyel, Cseh, Szlovák) határán fekszik, és Budapestről 5 óra alatt könnyen elérhető. A Beskidy MTB Trophy a rendkívül kemény útvonalairól és festői szépségéről ismeretes, amely eltér más az Alpokban és a Pireneusokban megrendezett többnapos versenytől. Szerencsére itt nem kell etaponként más szálláshelyre átköltözködni, hiszen végig Istebnaból indulnak a napi szakaszok. Ezzel rengeteg logisztikai és pénzbeli nehézségtől szabadítják meg a résztvevőket.
Előzmények
Számunkra amilyen rosszul indult, olyan jól sikerült végül a verseny. Gábor aki „megtalálta” a rendezvényt és a logisztika kulcsával, gépjárművel is rendelkezett, az indulás előtt 3 nappal kerékpárbalesetet szenvedett. Sajnos az orvosok nem engedték el az útra, így nem kis izgalmat okoztak. A Bringabanda csapatból Bösztöri Peti ugrott be helyette az utolsó pillanatban. Romanszky Zsolti és én a Happy Bike Se-t képviseltük a Lengyel expedíciónkban.
GPS-es elnavigálással kezdődött, majd Zsolti bringájának a tetőről való szaltójával, és a szállás meg nem találásával folytatódott a pech széria. A hangulat javításáról az út közben ömlő eső gondoskodott. Ekkor hihetetlennek tűnt, hogy feleslegesen cipeljük magunkkal az esőkabátokat. Utolsó megpróbáltatásként már csak a főszervező úr kézilabda meccsének a végét kellett megvárnunk. "Minek jöttünk ide" hangulat uralkodott el rajtunk. De ezek után sínre kerültek a dolgok.
Szállás - nevezés
Egy gimnázium a központ, ahol szállást, étkezési és tisztálkodási lehetőséget biztosítanak. A nevezési díj 175 euró volt. A szállásért és a svédasztalos reggeliért + vacsoráért 100 eurót fizettünk. Korábbi utalással még 50 eurót le lehet ebből faragni.
A bázisunkat a tornaterem helyett egy osztályban állítottuk fel. Csupa "Trans" sráccal laktunk együtt. Ők már megjárták az Cape Epicet, a TransAlpot, TransRockiest, TransCharpatiát, MTBChallanget. Sajnos a vírusfertőzést elkaptuk tőluk. Hazafelé a bringázás beszüntetése helyett a jövő versenyeiről gondolkoztunk.
Ezek a lengyelek egyébként mediterrán lazaságba oltott svájci pontossággal működtek. A városkában sehol sem volt egy fecni arról, hogy itt verseny lesz. A rajt előtt fél órával épp hogy lézengett a rajtkapu környékén pár emberke. Sehol egy tájékoztató, a rajtcsomag egy pólóból és egy rajtszámból állt.
A főszervező srác viszont nagyon készséges, nagy dumás. Minden találkozásnál ömlik belőle az információ: Mit, mikor, merre, hogyan. Mindent megtudunk tőle. Viccelődik, buzdít, kulacsot tölt, igazi mindenes jó fej.
A napi menetrend
Hajnalban csörög a vekker, kelni kell. Irány a reggeli, ahol módszeres kalóriafeltöltés folyik. Tisztálkodás után beleugrunk a bringás gúnyába, majd a lezárt bringaparkból átvesszük a kerékpárokat. Gyors szerviz után a rajthoz csorgunk. 10 órakor elstartolunk, hogy teljesítsük a napi 5-6 órás penzumot.
A futamokat a szervezők profi módon bonyolították le. Rajthely kialakítás, etetés, itatás, időmérés, pályajelölés, bringamosás hibátlan. Egyedül azt nem értettük, hogy miért vonzódnak oly nagyon a frissítőpontok lejtők aljában történő elhelyezéséhez. A pályán több helyen kihelyezett szervizponton non-stop ment a láncmosás, olajozás. Frissítők kínálatában igazi csemege volt a vaníliás süti és a narancs. Ezt már csak az esti vacsi űberelte. Igazi gasztro túrán vettünk részt.
Az etapok után frissítés a célban, bringamosás, zuhany, bőséges vacsi, kis szerviz, majd kúltúr programként söröcskézés a sarki kocsmában. A szobatársakkal történt élménycsere után bezuhanás az ágyba. Nem nagyon kellett altatni senkit sem. A program feszített, a napok gyorsan repülnek.
BESKIDY MTB TROPHY 2010 from whiteblockseries on Vimeo.
Verseny
A rajt előtt 1 órával az eső is elállt, szerencsére nem is esett ezután. És eljött a várt pillanat is: Fire helyett valami langyi technóra szépen kicammogtunk a síkközpont rajtterületéről. Ezután sem sietünk, komótosan kezdtük nyomni a pedálokat, hiszen hosszú még a verseny. Egyébként is csak a Finisher pólókért jöttünk, versengést meghagytuk a fiataloknak. Master2 korban már nem kapkod az ember. Szép nyugalmasan pörget, miközben az esti rántott szelet után legurítandó sör habjára gondol. Meg az előtte álló napokra:
Etap1: 41 km 1600 m
Etap2: 65 km 2500 m
Etap2: 74 km 2700 m
Etap4: 54 km 2000 m
Bár túrázósra vettük a tempót, azért néha belehúztunk a női élbollyal többször tekercseltünk együtt. A csini lányok látványa extra motivációt adott. Tudtam, csak valahogy nem sejtettem, hogy ilyen kemény dió lesz ez a 4 nap. Meredek dózeres, kistányéros, sárban tolós, patakban biciklizős, sárcsúszdán lejövős, sípályán lecsúszós. Kőszeg maratonhoz hasonlítanám a Trophyt, ami tele van Ördögoldallal és mátrai köves rázatókkal. Az első pihentető gurulós lejtővel az utolsó nap vége felé találkoztunk. Kulacsból szinte nem is volt időnk inni, állandóan mareszolni kellett a csúszós, köves, sziklás pályán a kormányt.
Petivel, Zsoltival együtt bringáztunk végig, így nagyon szuper hangulatban teltek az órák. Mindig más húzta a sort. Én pulzuskontrollra hivatkozva diszkréten a háttérben maradtam. Aztán a 2. nap végi "soha el nem felejtem" emelkedőn megmutattam, hogy kicsi a bors de erős. Nem kellett volna. Igaz, hogy tekercselve végigelőztem a tologatós pajtikákat, de másnap reggelre kellemes kis térdfájással ébredtem. Ez a királyetapon szépen végigkísért, így a srácokat elengedtem versenyezni. Be is értek előttem fél órával. Igaz az első fékeket már csak módjával tudtam használni.
Technika
A kerékpárok remekül szuperáltak mindenki alatt. Én egy Cube LTD tesztbringát nyúztam, ami végig remekül teljesített. Bár rengeteg szakadt váltót, láncot. defektet láttunk, mi megúsztuk a fékbetétek leamortizálásával. Zsolti hozott otthonról, Peti tudott venni a helyszínen, én meg gyakoroltam milyen csúszáshatárig fékezni a hátsó kereket és első fék nélkül lejönni az utolsó 2 nap a lejtőkön. Na ebben úgy érzem, elég sokat fejlődtem. Béna voltam hogy nem hoztam fékbetétet. A mezőny több mint 30%-a idén is feladta. Peti végig bízott abban, hogy szárad a pálya és a felteheti a rendes Race King külsőit. Nem igen jött el a pillanat, mivel minden nap jókora lápmezőkön keltünk át. Így fent maradtak az 1.8-as Medusa gumik. Természetesen 3 bárra fújva, hiszen sziklás a terep. Defekt nem volt, de kar és derékfájás kidörzsölődés annál inkább.
Összegzés
Sikerült amiért jöttünk. Tapasztalatot gyűjtöttünk, miközben megszereztük a Finisher pólót. Szuperintenzív monti iskolaként működött a Beskidy MTB Trophy. Zsoltira még az első nap vártunk a lejtők alján, a végén már ő suhant elől. Peti az 1.8-as sárgumikkal megmutatta a tologató népeknek, hogy mindenütt fel lehet tekerni. Örülök, hogy az utolsó pillanatban be tudott ugrani. Erősek voltak a srácok nagyon, csak kapaszkodtam utánuk.
Az emberi sérüléseket is egészen jól megúsztuk. Zsolti rejtélyes módon gyűjtögette a sebeket. A lejtőkön száguldozva kutya baja sem esett, de azért a frissítőponton álló helyzetben eldőlt, mint egy homokzsák. Biztos a csini lengyel frissítő leánykák zavarták meg a koordinációs képességeit.
Peti véleménye
„A szervezők 500 nevezést fogadnak el. Idén olyan 400-an nevezhettek, az első napon 344-en álltak rajthoz. A versenyt 283-an teljesítették, Mi túrázósra fogtuk a tempót, a teljesítés volt a cél, nem a versenyzés. Ennek megfelelően a 210.-220. hely körül végeztünk összetettben.
Érdekes hangulata van egy ilyen több napos versenynek. Feszes menetrend, nincs sok idő a lazulásra. Reggel 6:30 ébresztő, reggeli a kantinban, majd a bringák utolsó átnézése, öltözködés és irány a rajthoz. Napi szakasz teljesítése, beérkezés sárosan, bringamosás, technika ellenőrzése és felkészítése a következő szakaszra. 7-kor vacsora, kis séta a sarki étterembe, egy jó hideg habos sör legurítása a haverokkal és a napi élmények átbeszélése, majd napló írás és alvás. Reggel kezdődik minden előröl.
Emlékezetes és szép időszak ez, amikor csak azzal foglalkozol, amit szeretsz. Bringázás minden mennyiségben. Élvezed a gyönyörű tájat, a természetet, jókat eszel és alszol. Nekem ez volt a Beskidy MTB Trophy és még nincs vége, folyt. köv ...”
Eddig azt hittem, hogy az Alpok a király, de remek montis paradicsom a Beszkidek. Ide is vissza kell még jönni.:)
Megjegyzések