Bicós horror mese
Kedves gyerekek, Van egy jó kis bicós horror mesém, ami tegnap este történt.
Engedjétek, meg hogy elmeséljem, nagyon tanulságos lesz. De csak erős idegzetű pajtások olvassanak tovább! A véletlenek és a szereplők sorsszerű egymásra találásának láncolata olyan eseménnyé csúcsosodott, hogy annak megrázó következményei lettek.
Helyszín: Föld bolygó Budapest nevű emberállatkertjének 14. kerületében, a Mogyoródi út melletti bicajosút és a JET benzinkút kereszteződése.
Időpont: Földi idő szerint pontosan kedd este 10 óra körül akárhányóra, valahánymásodperc A szereplőknek a valósághoz való hasonlósága nem a véletlen műve.
Szereplő 1: Fekete színű Lopakodó típusú Seat Leon személygépjármű sufnituning általi kivitelben, és kedves barátságos, előzékeny utasai, különösképpen sofőrje
Szereplő 2: Bicajos aki nagyon örül, hogy a bpm-je már nem 172, hanem 175, bár kicsit hasogat a tüdeje
Szereplő 3: A bogárka, aki nem tudja, hogy szó szerint minek lesz szemtanúja
Szereplő 4: A hátizsákos biciklista, aki talán futár, talán nem az. Erre azonban már sosem derül fény.
Szereplő 5: Angolul beszélő turista, akik leginkább egy rokker csövesnek néz ki, de lehet hogy csak hallucináció volt az egész
Szereplő 6: Az emberi méltóság és segítőkészség Grál lovagja, aki fehér lovát otthon hagyván Opel Astra személygépkocsival érkezik a helyszínre
Mellékszereplők: Az üzemanyagtöltő állomás "készséges" alkalmazottjai, és a gépjárművük üzemanyaggal történő feltöltésén ügyködő szimpatikus autótulajdonosok
Előzmények:A bicajos kétszeresen is nagyon happy volt. Egyrészt azért, mert 1 hete vásárolt narancssárgán tündöklő MTB-je úgy hasított, mint a Milleneum Falcon, másrészt a korábban áthághatatlan akadálynak tartott 168-as max pulzusszámát szombaton a Duna Maratonon 172-re növelte. De nem állt meg fél munkát végezve, hanem tűrőképességét próbára téve a Margit szigeten egyre durvább köröket menve a pulzusa 175-re, sebessége pedig a hihetetlen 44 km/h-ra emelkedett. Nagy boldogságát csak hasogató tüdeje árnyékolta be, ezért gépezetét a haza felé vezető út irányába fordította.
Itt ugorjunk a történetben egészen a Hungária körútig. A véletlenek kibogozhatatlan szálai itt kezdtek összefonódni. Aztán gyorsuló ütemben expresszvonatként száguldottak a végkifejlet felé. Kedves biciklistánk itt pillantja meg a jobbról érkező futárt, akinek nyomába szegődik, gondolván egy jó tempóval hamarabb hazaér asszonykájához, aki talán gőzölgő pacalpörkölttel várja sportban megfáradt urát. A kellemes 30 km/h-ás sebességgel száguldottak a kerékpárúton a fekete éjszakában. Mindeközben a Seat Leon versenyautó a városban való nagy fickándozástól jól megszomjazott, ezért gazdája a JET kút irányába terelgette a Mogyoródi úton.
A kis bogárka boldogan zümmögött meglátva a benzinkút hívogató sárga fényeit. És innentől kezdve minden egyetlen pillanatba sűrűsödött. A buta bogárka nem gondolta hogy, egy kerékpárúton röpködik, őt hívogatták a fények. A bicajos nem gondolta, hogy éppen akkor és ott röpködhet egy zümmögő. Ráadásul a bicajos napszemüvegét a sötétség beálltával már korábban levette, így szemét védtelenül hagyta a repülő vadállatok előtt. Nagy hiba volt ez! A bogárka egy vidám szárnycsapással berepcsizett hősünk szemébe, aki csak pislogott, nézett jobbra-balra, és a szemét törölgette. A Seat Leon pilótája mindeközben úgy döntött, hogy fénysebesség közeli teljesítményre kapcsol miközben lopakodó üzemmódra vált.
Tehát a bringaúton elöl a futár, bogárkával a szemében nyomában a bicajos, amikor a benzinkúthoz érnek. Ez első akadályt sikeresen veszik, a kút kihajtóját, autó nem jön, tekerhetnek tovább. Bicajoskánk közben próbálja szeméből a bogárkát kicsalogatni minimális sikerrel. Aztán a következő pillanatban már a hátulról érkező Seat gépjármű egy varázslatos és hihetetlen manőverrel bekanyarodott a benzinkút behajtójára, elzárva a kerékpáros-forgalom elől az utat. Futár satufék. Bicajoskánk a bogárkával való küzdelemben elpilledve talán egy nanoszekundummal később észlelte a leselkedő szörnyűséges helyzetét, hogy az út el van zárva előle. Satufék. És az újabb véletlen, hogy a v-fék olyan kifogástalanul bírt a stressz helyzetben működni, hogy egy szemvillanás alatt állóra blokkolta mindkét kereket és versenyzőnk így bemutathatta az utcai akrobatikus bicajfesztiválra begyakorolt mutatványát: "Hogyan szaltózzunk 30 km/h-val állóhelyből 1,5 méter magasba." Majd a csodálkozó közönség megtapsolhatta a: "Találkozás az anyafölddel, a bicajunkkal a nyakunkban" című produkciót. Azonban "A betonon a kerékpár segítségével előadott hattyú halála" előadás senkit nem érdekelt ezért a publikum unottan elfordult az eseménytől, és teljes lelki nyugalommal töltögette betevő kis benzinkéjét autójába.
A harcedzett futár annyira acélos volt már, hogy neki meg sem kottyant ez a kis affér, hátra nem tekintve vígan kerekezett ismeretlen célja felé. Segítségnyújtásra sem pazarolta kevéske kis idejét. Seat-os barátunk szintén nagyon siethetett, mivel tankolási szándékát felejtve bő gázzal kihajtott a kútról. Ő is eltűnt az éjszakában. Hősünk feküdt a betonon, levegőt nem kapott, szédült, azt sem tudta hirtelen, hogy mi történt. Hosszú percekig moccanni sem bírt bringájával a nyakában. Pihenése közben a nézőközönség nem kívánta megzavarni, ezért csöndben inkább a dolguk után indultak. A jobban informáltak tudni vélték, hogy az Extrém sportcsatorna ad élő egyenes közvetítést, míg mások inkább a Kész átverés Show-ra tippeltek.
Ekkor lépett elő az ismeretlen angol turista, aki nem tudhatta, hogy a többiek min morfondíroznak, egyszerűen csak megkérdezte: Are you all right? Az akrobata egyszerűen csak pislantott egyet szemével, jelezvén, hogy köszöni szépen teste lelke tökéletes egészségi állapotban leledzik. Egy csak, egy legény volt talpon a vidéken a Nagy Grál Lovag, aki egyedül mentette meg a Magyar hon becsületét. A történtek után érkezvén, látva a szundikáló bicajost, gondolta hogy Ő bizony SEGÍT, ha fene-fenét eszik is. Bekapcsolta a vészvillogót és a padkának támasztotta Fehér Lovát. Daliás termetével a pórul járt bicóshoz lépett és zengő hangon ajánlotta fel szolgálatait a bajban. A zakkant kerékpáros hírtelen nagyon jól kezdte érezni magát az után, hogy a lovag valami mentőt, kórházat, és orvost említett. Jól megköszönte a lovagnak szolgálatkészségét és szíve megtelt örömmel hogy vannak még érző szívű emberek a Földön.
Bringájára pattant, leporolta magát és egy lábbal kezdett tekerészni, mivel bal térde igencsak megsínylette a mutatványt. Ezután már csak a jobb vádlija görcsölt be a haza vezető úton. Már éppen azon gondolkozott, hogy vagy telefonos-, vagy a nézők segítségét kéri. De hősünk igazi férfiember lévén fájdalommal dacolva, fogát összeszorítva hazajutott, ahol már csak a negyedik emeletre kellett felcipelnie magát és humán meghajtású közlekedési eszközét. Itt a vége fuss el vége.
Ui.: Mivel főszereplőnket lelkileg annyira megviselte az eset, hogy nem tudott elaludni. Azon gondolkozott, hogy milyen jó lenne kinyitni otthon a kredencet, kivenni belőle egy Schwarcenegger féle fekete kis kézi tatyót telis tele aranyos játékszerekkel, visszamenni a JET kútra, és jól szétkézigránátozni, halomra lőni a sok szolgálat-, és segítőkész kútkezelőt és autós úriembert. Aztán dolgom végeztével bepattannék MAD Max autómba és a város összes fekete Seat Leonját jól leelőzném, és darabokra aprítanám. Aztán reggel felébredtem. Nem érdekelt már se a pulzusszámom, se a bicajom.
Engedjétek, meg hogy elmeséljem, nagyon tanulságos lesz. De csak erős idegzetű pajtások olvassanak tovább! A véletlenek és a szereplők sorsszerű egymásra találásának láncolata olyan eseménnyé csúcsosodott, hogy annak megrázó következményei lettek.
Helyszín: Föld bolygó Budapest nevű emberállatkertjének 14. kerületében, a Mogyoródi út melletti bicajosút és a JET benzinkút kereszteződése.
Időpont: Földi idő szerint pontosan kedd este 10 óra körül akárhányóra, valahánymásodperc A szereplőknek a valósághoz való hasonlósága nem a véletlen műve.
Szereplő 1: Fekete színű Lopakodó típusú Seat Leon személygépjármű sufnituning általi kivitelben, és kedves barátságos, előzékeny utasai, különösképpen sofőrje
Szereplő 2: Bicajos aki nagyon örül, hogy a bpm-je már nem 172, hanem 175, bár kicsit hasogat a tüdeje
Szereplő 3: A bogárka, aki nem tudja, hogy szó szerint minek lesz szemtanúja
Szereplő 4: A hátizsákos biciklista, aki talán futár, talán nem az. Erre azonban már sosem derül fény.
Szereplő 5: Angolul beszélő turista, akik leginkább egy rokker csövesnek néz ki, de lehet hogy csak hallucináció volt az egész
Szereplő 6: Az emberi méltóság és segítőkészség Grál lovagja, aki fehér lovát otthon hagyván Opel Astra személygépkocsival érkezik a helyszínre
Mellékszereplők: Az üzemanyagtöltő állomás "készséges" alkalmazottjai, és a gépjárművük üzemanyaggal történő feltöltésén ügyködő szimpatikus autótulajdonosok
Előzmények:A bicajos kétszeresen is nagyon happy volt. Egyrészt azért, mert 1 hete vásárolt narancssárgán tündöklő MTB-je úgy hasított, mint a Milleneum Falcon, másrészt a korábban áthághatatlan akadálynak tartott 168-as max pulzusszámát szombaton a Duna Maratonon 172-re növelte. De nem állt meg fél munkát végezve, hanem tűrőképességét próbára téve a Margit szigeten egyre durvább köröket menve a pulzusa 175-re, sebessége pedig a hihetetlen 44 km/h-ra emelkedett. Nagy boldogságát csak hasogató tüdeje árnyékolta be, ezért gépezetét a haza felé vezető út irányába fordította.
Itt ugorjunk a történetben egészen a Hungária körútig. A véletlenek kibogozhatatlan szálai itt kezdtek összefonódni. Aztán gyorsuló ütemben expresszvonatként száguldottak a végkifejlet felé. Kedves biciklistánk itt pillantja meg a jobbról érkező futárt, akinek nyomába szegődik, gondolván egy jó tempóval hamarabb hazaér asszonykájához, aki talán gőzölgő pacalpörkölttel várja sportban megfáradt urát. A kellemes 30 km/h-ás sebességgel száguldottak a kerékpárúton a fekete éjszakában. Mindeközben a Seat Leon versenyautó a városban való nagy fickándozástól jól megszomjazott, ezért gazdája a JET kút irányába terelgette a Mogyoródi úton.
A kis bogárka boldogan zümmögött meglátva a benzinkút hívogató sárga fényeit. És innentől kezdve minden egyetlen pillanatba sűrűsödött. A buta bogárka nem gondolta hogy, egy kerékpárúton röpködik, őt hívogatták a fények. A bicajos nem gondolta, hogy éppen akkor és ott röpködhet egy zümmögő. Ráadásul a bicajos napszemüvegét a sötétség beálltával már korábban levette, így szemét védtelenül hagyta a repülő vadállatok előtt. Nagy hiba volt ez! A bogárka egy vidám szárnycsapással berepcsizett hősünk szemébe, aki csak pislogott, nézett jobbra-balra, és a szemét törölgette. A Seat Leon pilótája mindeközben úgy döntött, hogy fénysebesség közeli teljesítményre kapcsol miközben lopakodó üzemmódra vált.
Tehát a bringaúton elöl a futár, bogárkával a szemében nyomában a bicajos, amikor a benzinkúthoz érnek. Ez első akadályt sikeresen veszik, a kút kihajtóját, autó nem jön, tekerhetnek tovább. Bicajoskánk közben próbálja szeméből a bogárkát kicsalogatni minimális sikerrel. Aztán a következő pillanatban már a hátulról érkező Seat gépjármű egy varázslatos és hihetetlen manőverrel bekanyarodott a benzinkút behajtójára, elzárva a kerékpáros-forgalom elől az utat. Futár satufék. Bicajoskánk a bogárkával való küzdelemben elpilledve talán egy nanoszekundummal később észlelte a leselkedő szörnyűséges helyzetét, hogy az út el van zárva előle. Satufék. És az újabb véletlen, hogy a v-fék olyan kifogástalanul bírt a stressz helyzetben működni, hogy egy szemvillanás alatt állóra blokkolta mindkét kereket és versenyzőnk így bemutathatta az utcai akrobatikus bicajfesztiválra begyakorolt mutatványát: "Hogyan szaltózzunk 30 km/h-val állóhelyből 1,5 méter magasba." Majd a csodálkozó közönség megtapsolhatta a: "Találkozás az anyafölddel, a bicajunkkal a nyakunkban" című produkciót. Azonban "A betonon a kerékpár segítségével előadott hattyú halála" előadás senkit nem érdekelt ezért a publikum unottan elfordult az eseménytől, és teljes lelki nyugalommal töltögette betevő kis benzinkéjét autójába.
A harcedzett futár annyira acélos volt már, hogy neki meg sem kottyant ez a kis affér, hátra nem tekintve vígan kerekezett ismeretlen célja felé. Segítségnyújtásra sem pazarolta kevéske kis idejét. Seat-os barátunk szintén nagyon siethetett, mivel tankolási szándékát felejtve bő gázzal kihajtott a kútról. Ő is eltűnt az éjszakában. Hősünk feküdt a betonon, levegőt nem kapott, szédült, azt sem tudta hirtelen, hogy mi történt. Hosszú percekig moccanni sem bírt bringájával a nyakában. Pihenése közben a nézőközönség nem kívánta megzavarni, ezért csöndben inkább a dolguk után indultak. A jobban informáltak tudni vélték, hogy az Extrém sportcsatorna ad élő egyenes közvetítést, míg mások inkább a Kész átverés Show-ra tippeltek.
Ekkor lépett elő az ismeretlen angol turista, aki nem tudhatta, hogy a többiek min morfondíroznak, egyszerűen csak megkérdezte: Are you all right? Az akrobata egyszerűen csak pislantott egyet szemével, jelezvén, hogy köszöni szépen teste lelke tökéletes egészségi állapotban leledzik. Egy csak, egy legény volt talpon a vidéken a Nagy Grál Lovag, aki egyedül mentette meg a Magyar hon becsületét. A történtek után érkezvén, látva a szundikáló bicajost, gondolta hogy Ő bizony SEGÍT, ha fene-fenét eszik is. Bekapcsolta a vészvillogót és a padkának támasztotta Fehér Lovát. Daliás termetével a pórul járt bicóshoz lépett és zengő hangon ajánlotta fel szolgálatait a bajban. A zakkant kerékpáros hírtelen nagyon jól kezdte érezni magát az után, hogy a lovag valami mentőt, kórházat, és orvost említett. Jól megköszönte a lovagnak szolgálatkészségét és szíve megtelt örömmel hogy vannak még érző szívű emberek a Földön.
Bringájára pattant, leporolta magát és egy lábbal kezdett tekerészni, mivel bal térde igencsak megsínylette a mutatványt. Ezután már csak a jobb vádlija görcsölt be a haza vezető úton. Már éppen azon gondolkozott, hogy vagy telefonos-, vagy a nézők segítségét kéri. De hősünk igazi férfiember lévén fájdalommal dacolva, fogát összeszorítva hazajutott, ahol már csak a negyedik emeletre kellett felcipelnie magát és humán meghajtású közlekedési eszközét. Itt a vége fuss el vége.
Ui.: Mivel főszereplőnket lelkileg annyira megviselte az eset, hogy nem tudott elaludni. Azon gondolkozott, hogy milyen jó lenne kinyitni otthon a kredencet, kivenni belőle egy Schwarcenegger féle fekete kis kézi tatyót telis tele aranyos játékszerekkel, visszamenni a JET kútra, és jól szétkézigránátozni, halomra lőni a sok szolgálat-, és segítőkész kútkezelőt és autós úriembert. Aztán dolgom végeztével bepattannék MAD Max autómba és a város összes fekete Seat Leonját jól leelőzném, és darabokra aprítanám. Aztán reggel felébredtem. Nem érdekelt már se a pulzusszámom, se a bicajom.
Megjegyzések