Szokásos túrát mentem: Zugló-UVH-Római-Szentendre-Dömörkapu-Pilisszentkereszt-Pomáz-Zugló
Most kimondottan figyeltem a gyalogokra, a múltkori esésem után. Így szinte 0-ra fékeztem sokszor a Rómain. És kísérleteztem melyik a figyelmeztetéshez leghatékonyabb szó: Vigyázz / Kerékpár / Elnézést. Nekem a legutóbbi jött be. Messziről kiabálok, mivel a kedves gyalogos sokszor percekig brékel mire eldönti melyik oldalra tér ki.
Dömörkaputól végig szép letaposott havas utón lehetett tekerni. Igazi jó kis egyensúlyozási játék volt a kemény hó, keréknyom, jég, vizes aszfalt között megtalálni a megfelelő utat.
Lehet hogy hülyeség, de legtöbbet az használt ha egyenletes pedálfordulattal és tempóval mentem, és szinte nem is kormányoztam. A hangsúly az egyensúly megtartásán volt, amit az egyenletes tekeréssel próbáltam megvalósítani. Ha fordítottam egy picit a kormányon, akkor egyből kifordult, megcsúszott az első kerék. Jó párat estem, de a csiga tempó miatt kutya bajom sem lett.
Eredetileg egyedül mentem, de Szentendrétől üldöztem egy srácot, akit végül sikerült utolérni, így együtt küzdöttünk a méteres hóban. Az út szerencsére jól le volt taposva. Most az egyszer kicsit bosszantott a napsütés, mert megolvasztotta a kemény havat, ahol egyből elásta magát a bicaj. Jó fárasztó menet volt. Legalább edzettem a sárban dagonyázós maratonokra.:)
Nagyon sajnáltam, hogy nem volt nálam fényképező, mivel gyönyörű volt a téli napsütésben fürdő táj. És láttam őzcsapatot is, ami pont előttem futott át az úton.
84 km tekertem, viszont az átlagom az csak 16,9 km/h volt.:(
Kis pihi gyors zuhany, mivel jött Kacsa mester és kicsit alapoztunk az esti bulira. Hadzsyékkal irány Dunakeszi, ahol Sanyáéknál tovább iszogattunk a Megasztár zajaival a háttérben. Kicsit kezdtem már fáradni, de hajnal kettőig kitartottam és nem vetettem be a superman figurát.:)
Most kimondottan figyeltem a gyalogokra, a múltkori esésem után. Így szinte 0-ra fékeztem sokszor a Rómain. És kísérleteztem melyik a figyelmeztetéshez leghatékonyabb szó: Vigyázz / Kerékpár / Elnézést. Nekem a legutóbbi jött be. Messziről kiabálok, mivel a kedves gyalogos sokszor percekig brékel mire eldönti melyik oldalra tér ki.
Dömörkaputól végig szép letaposott havas utón lehetett tekerni. Igazi jó kis egyensúlyozási játék volt a kemény hó, keréknyom, jég, vizes aszfalt között megtalálni a megfelelő utat.
Lehet hogy hülyeség, de legtöbbet az használt ha egyenletes pedálfordulattal és tempóval mentem, és szinte nem is kormányoztam. A hangsúly az egyensúly megtartásán volt, amit az egyenletes tekeréssel próbáltam megvalósítani. Ha fordítottam egy picit a kormányon, akkor egyből kifordult, megcsúszott az első kerék. Jó párat estem, de a csiga tempó miatt kutya bajom sem lett.
Eredetileg egyedül mentem, de Szentendrétől üldöztem egy srácot, akit végül sikerült utolérni, így együtt küzdöttünk a méteres hóban. Az út szerencsére jól le volt taposva. Most az egyszer kicsit bosszantott a napsütés, mert megolvasztotta a kemény havat, ahol egyből elásta magát a bicaj. Jó fárasztó menet volt. Legalább edzettem a sárban dagonyázós maratonokra.:)
Nagyon sajnáltam, hogy nem volt nálam fényképező, mivel gyönyörű volt a téli napsütésben fürdő táj. És láttam őzcsapatot is, ami pont előttem futott át az úton.
84 km tekertem, viszont az átlagom az csak 16,9 km/h volt.:(
Kis pihi gyors zuhany, mivel jött Kacsa mester és kicsit alapoztunk az esti bulira. Hadzsyékkal irány Dunakeszi, ahol Sanyáéknál tovább iszogattunk a Megasztár zajaival a háttérben. Kicsit kezdtem már fáradni, de hajnal kettőig kitartottam és nem vetettem be a superman figurát.:)
Megjegyzések