Bükk Maraton - az év versenye

Minden klappolt. Időben odaértünk, volt idő készülődni is. Rendesen reggeliztem, előző este nyújtottam, bringám is rendben volt. Magamhoz képest nagyon összeszedett képet mutattam. :)

A Salzos fiaskó után azt a célt tűztem ki magamnak, hogy felkészülten állok oda a rajthoz és szépen tudatosan versenyzek. A projektet egyedül az fenyegette hogy a BM előtti napokban sokat tekercseltem. Ha 1 évben 1* hazalátogatok Miskolcra, akkor muszáj bringázni a Bükkben. Öcsikémmel pénteken mentünk egy jó kis Jávorkút - Hollós tető kört. Majd szombaton Tomi barátommal egy Ómassa - Bánkút - Nagymező - Lusta völgy köröcskét. Szerencsére magas pedálfordulattal és normális pulzussal tekertünk, így viszonylag pihenten álltam rajthoz.

A versenyen a csapattaktika az volt, hogy Dani, Jandi, Zsolti és én 1ütt megyünk. Sejtettem a korábbi tapasztalatokból, hogy ez nem fog végig működni. Szilváson pl. bekezdtem, behalt a kistányérom, többiek elmentek, Zsoltival csak a végén futottam össze a defektje miatt.

Rajt után meglepetésre tényleg 1ütt mentünk. Előző napokban tesztelgettem magam. A 162-164 pulzust lőttem be a versenytempóhoz. Zsolti fokozta a sebességet, én 165-nél leszabályoztam magam, hagytam had menjen. Katival pár percet bringáztunk 1ütt, de a huncut csapattársak utolértek, sőt le is előztek, így velük mentem tovább. Olyan volt, mint a régi szép időkben, amikor a sok Hbse-s oda vissza előzte egymást.

A menet közben tartott pulzusversenyt Dani nyerte 180-nal, majd Jandi jött 170-nel, a bronzot 160-nal én vihettem haza. Találtam 4 ütésnyi kihasználatlan pulzust a tarisznyában, így fokoztam a tempót. Jandi később utolért sokáig 1ütt is mentünk, Danit már csak a célban láttam viszont.

Lejtőket imádtam. A 2.2es Mountain King + Kellybébi fully kombója hihetetlen komfortot és élvezetet nyújtott. Végig előztem, de ügyeltem magamra és a versenyzőtársakra is. Főleg az után, hogy a lejtő aljában megláttam a remegő vérző csúnyán összetört srácot. Nem tett jót a kedvemnek, később óvatosabban lejtőztem.

Meg voltam elégedve a verseny felénél magammal: Végig tartottam a kitalált tempót, pontokon legalább 1 izó erejéig megálltam, kulacsot töltöttem. Szépen frissítettem.

A 2.hegyet Jandival és a Filaris Szilvivel kezdtem meg. Mindig más vezette a bolyt. Sajna Jandi defektelt. Mivel feltűnt előttünk egy csapat, amiben 2 lány is tekert, ezért Szilvi kezdett keményebb tempót menni, kezdtem lemaradozni, de nyomtam neki.
Szerencsére felértünk a csúcsra, innen jött 1 köves DH rész. Gondoltam ha a lejtőn beszorulok mögéjük, akkor lassabb tempót tudok csak menni. Ezért a pukli tetején feltettem nagytányérra, kiállva megnyomtam és elléptem a csapat mellett. A lejtőn vettem észre, hogy Ági vezeti a bolyt. Most nem tudtunk dumcsizni, mint a Dunán.
Még jó pár emberkét sikerült begyűjteni lefelé. Csak 1 Konás srác előzött vissza felfelé. Később kiderült, hogy kategóriatárs volt. Pech.

Zsolti bringát szervizelt amikor utolértem, innen már 1ütt értünk be közösen a célba.
Remek volt. Élveztem.

Az év elején kitűzött célt teljesítettem. Huszonvalahányas pozíciók után a legjobb helyezést sikerült elérnem: 12. hely master 2-ben.

Öcsikém is indult, vagy 5 éve versenyzett utoljára. Neki nagyon tetszett a Bükkmarci. Verseny után 1ből leléptünk, mert mentünk még tóban lubickolni, vendégeskedni. Így jó későn értünk haza éjfél körül.

A montimat edzettük, már tud 130-cal gurulni.
Az autópályán elszakadt az egyik rögzítő, így a bringám félig leugrott a tartóról. A kormányát tartotta egy szíj, de a hátulja az aszfalton gurult az autó mögött. De végéül nem lett semmi baj.