Ebéd, váltószerelés, vagon
A vasárnap délutáni edzésnek az vetett véget, hogy Zuglóban összefutottam Micuékkal, akik meginvitáltak egy finom ebédre. Én elcsábultam és csak délután 4-kor startoltam újra teli pocakkal.
A cél a HHH lett volna, de a szépvölgyi elején szétugrott a hátsóváltóm. Csak úgy repkedtek az alkatrészek. Valahogy a görgőtartó csavar kilazult. Kiállva indultam volna felfelé, de jó nagy lukat tekertem csak ellenállás hiányában. Majdnem estem egy jó nagyot. Egy nagyon rendes bicajostárs segített keresgélni az alkatrészeket az úton. És egy porvédő kupak kivételével mindent megtaláltunk.
Rokkant kis bicajommal ezért hazafelé vettem az irányt. Mivel jó erőben éreztem magam, körözgettem egy picit a szigeten. Gyűljön a sok kilométer jelszóval. Amikor eluntam a rengeteg kóricáló emberke közt a szlalomozást, haza indultam. A városligetben pont egy outis nyomta a köröket, beálltam mögé. Beszélgetve sikerült gyors körökkel még pár km-t levadászni.
A napzárta szokás szerint a vagonban történt a májas zsíros kenyér és egy kis söröcske mellett.
Egy kis tanulság: Andriska a kis kitámasztós bicajával kihívott egy versenyre. És szentül hitte, hogy le tud győzni. Értékelem a gyerekek optimizmusát. Bennük nincs meg a felnőttekre jellemző kudarctól való félelem.:)
A vagonban 2 kutyus is végigasszisztálta, hogy jóízűen elfogyasztom a zsíros kenyerem. Figyelték, hogy fogy a kenyér. Az utolsó falatig asszisztáltak. Végig reménykedtek, hátha kapnak valamit. De én éhesebb voltam, mint a kutyusok. Mindent megettem. Amikor bekaptam az utolsó falatot csak akkor szaladtak tovább. Hihetetlen ez a kutya optimizmus.:)
A cél a HHH lett volna, de a szépvölgyi elején szétugrott a hátsóváltóm. Csak úgy repkedtek az alkatrészek. Valahogy a görgőtartó csavar kilazult. Kiállva indultam volna felfelé, de jó nagy lukat tekertem csak ellenállás hiányában. Majdnem estem egy jó nagyot. Egy nagyon rendes bicajostárs segített keresgélni az alkatrészeket az úton. És egy porvédő kupak kivételével mindent megtaláltunk.
Rokkant kis bicajommal ezért hazafelé vettem az irányt. Mivel jó erőben éreztem magam, körözgettem egy picit a szigeten. Gyűljön a sok kilométer jelszóval. Amikor eluntam a rengeteg kóricáló emberke közt a szlalomozást, haza indultam. A városligetben pont egy outis nyomta a köröket, beálltam mögé. Beszélgetve sikerült gyors körökkel még pár km-t levadászni.
A napzárta szokás szerint a vagonban történt a májas zsíros kenyér és egy kis söröcske mellett.
Idő
|
Táv
|
Átlag
|
Max
|
5:00
|
125
|
25
|
60
|
Egy kis tanulság: Andriska a kis kitámasztós bicajával kihívott egy versenyre. És szentül hitte, hogy le tud győzni. Értékelem a gyerekek optimizmusát. Bennük nincs meg a felnőttekre jellemző kudarctól való félelem.:)
A vagonban 2 kutyus is végigasszisztálta, hogy jóízűen elfogyasztom a zsíros kenyerem. Figyelték, hogy fogy a kenyér. Az utolsó falatig asszisztáltak. Végig reménykedtek, hátha kapnak valamit. De én éhesebb voltam, mint a kutyusok. Mindent megettem. Amikor bekaptam az utolsó falatot csak akkor szaladtak tovább. Hihetetlen ez a kutya optimizmus.:)
Megjegyzések