Vizibicaj a Margit szigeten

Gondoltam erőt veszek magamon, és délután elmegyek tekerek egy jót. Kell egy kis edzés. Meg találkám is lett volna 6 kor. Sokakat látok veszettül edzeni, én meg csak meresztem a fenekem a cégnél, meg a kiállításon. Nekem csak a hétvég hosszabb túrák maradtak.

Lényeg hogy összekaptam magam és végre elindultam tekerni. Erre mi történik? Leszakad az ég. A Margit hídon azt hittem eljött a végítélet. Olyan sötét volt az ég. Először csak szemerkélt, gondoltam ráérek fedél alá húzódni. Nem sikerült. Úgy eláztam, hogy nagyon. Esőkabát az persze hogy nem volt nálam. A cipőmben egy komplett halgazdaság elműködhetett volna, annyi víz cuppogott benne.:)
Ekkor már mindegy volt. Rendeztem egy kis örömbringázást.

Vigyorogtam, mint egy hülyegyerek, és ezerrel belegázoltam az összes pocsolyába. Ilyet utoljára 5 éves koromban csináltam. Nagyon jól esett. Aztán Ádámmal edzésként még mentünk egy pár kört, aztán huss haza. Tekerés közben nem fáztam, de amikor megálltam, kezem-lábam citerázott. Alig találtam bele kulccsal a zárba. Csak a forró fürdő gondolata éltetett.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések