Vasárnapi tortúra, avagy jubileumi bicajozás a visegrádi OX versenyre
Egész héten be voltam zárva a Construma kiállításon az A pavilon közepén lévő standunkra. Alig vártam már az 1 napos hétvégét, hogy végre bicajozhassak. Vasárnap 7-kor keltem, mivel 8-kor rajtoltunk volna a HBSE-s kollégákkal megnézni az első OX futamot. A feltételes mód jelzi, hogy másképp alakultak az események.
Korán reggel kezdtem el egész napos nagy küzdelmemet a sötét erőkkel. A fekete oldal olyan negatív gondolatokat plántált el kis fejecskémben, hogy:
"Milyen jó meleg ez az ágyacska, miért akarsz innen felkelni?"
"Nézz ki az ablakon, esik az eső! Biztos jó hideg is van kint. És a szél is fúj."
"Egész héten fárasztottad magad, pihenj inkább egy kicsit a TV előtt!"
Ezt az első menetet a gonosz erők nyerték, kiütéses győzelemmel. Szépen elszunyókáltam és lekéstem a rajtot.
11 felé ébredtem mély álmomból, és reflexszerűen nyúltam a TV távirányítójáért. Eldőlt a dolog: Punnyadok otthon. Ennyit a bicajról. Naná hogy izgalmas motorverseny ment az Eurosporton. Mindenképpen meg kellett néznem, ahogy Talmácsi Gábor a KTM gyári csapat tagjaként hogyan szerepel. Gyerekek ennél izgisebb versenyt rég láttam. Pedig ezek csak 125 cm3-is motorok. Forma 1 - felejtőpálya.
TV-zés közben dúdolgattam magamban a "Süss fel nap"-című dalocskát. Reménykedtem a jobb időben, de csak annyi történt, hogy elállt az eső. A csúnya szürke felhők szépen száguldottak tovább az ablak előtt.
Aztán egyszercsak belém csapott a felismerés, hogy tavaly ezen a hétvégén bicajoztam először egy hosszabb kihagyás után. Szégyenszemre csak nem maradok otthon! Törlesztettem a kisördögnek. Délben elindultam tekerni. 1-1
Szokásos útvonalon mentem Zugló - UVH - Római part- Szentendre -11- es út - Visegrád
Békásmegyeren az eső újra rákezdett. De én jól kicseleztem: felvettem az esőkabátot. Rendületlenül tekertem tovább. De csak nem nyughatott a kisördög. A szentendrei bicajúton megint jöttek a negatív hullámok: "Esik az eső, rossz az út, fordulj vissza, mert megfázol!"
Nem hagytam magam és technikai edzésként szépen kerülgettem az úton a csiga csapatokat. Csiga papa, mama, gyerekek olyan alakzatot vettek fel az úton hogy jót lehessen szlalomozni közöttük. A sok csiga kamikáze. Próbálták elgáncsolni a gyanútlan bicajosokat. Nem hagytam magam, jól kikerültem őket.
Szentendrén már kezdtem meginogni, majdnem visszafordultam. A PVC átlátszós esőkabátomnak, ami az előnye, az a hátránya is egyben: Nem engedi át a vizet. Így a belülről távozni kívánó nedvességet sem. Amit kipárologtattam magamból, az mind lecsapódott a kabát belső felületén ezért jól átáztam. A túra további része ezért átalakult állandó öltöző-vetkőző mutatványba. Hol fáztam, hol melegem volt. Így sikerült felderítenem a környék összes fedett buszmegállóját, hajóállomását, ahol vetkőzőszámommal szórakoztattam a nagyérdeműt.
A Duna menti kerékpárúton kezdtem ráhangolódni az OX sáros hangulatára. Az árvizek nyomán kellemes kis sárréteg borította sok helyen az utat és pár kilométer múlva engem is. Gondoltam ennél roszabb már nem lehet: vizes és sáros vagyok, a főúton tekerek, az autós kollégák kedvesen locsolgatnak oldalról 10 centi oldaltávolsággal. Biztos látták hogy nagyon sáros vagyok és próbáltak megfürdetni. Üzenem nekik sikerült.
Már csak 14 kilcsi Visegrád. Van isten. Vagy mégsem? A Duna kanyarban szépen befordultam szélirányba, vagyis szembe szélbe. Lejtőn vagyok, maxi gázon megyek, pulzus az egekben és jó, ha bírom tartani a 20-as tempót. Mi van már megint? A bicajvázat kiöntötte valaki ólommal? Vagy titokban valaki rám akasztott egy uszályt, amit én vontatok fel a Dunán?
Végre Visegrád. Vége a megpróbáltatásoknak. Halló mi ez már megint! A verseny valami Mogyoró hegyen van. Ezek szerint fel kell oda tekerni? Na ne már! Újabb vetkőzőszám. Szerencsére csak 3 km felfelé. Látom magam a Maratonok hosszú távján, hogy fogok szentségelni a vége felé. Pedig most betonon jöttem 0 szinttel és még csak 55 km-t mutat az órám. Jaj ezek a negatív gondolatok már megint.
Sikerült elcsípni a verseny végét. Kellemes hangulat, csepergő eső, kis sártenger. Nekem kimondottan tetszett a rajt-cél terület. Jól be lehetett látni a pálya nagy részét. Harang a főszervező összeszedte magát? Na majd a versenyzők minősítik a szervezést. Engem megfogott megint a verseny hangulat. Én is versenyezni akarok. Nagyon durván nyomták a sáros viszonyok ellenére is a versenyzők. Minden tiszteletem az övék.
Sokat nem tudtam nézelődni, mivel eléggé dideregtem. Ismerős arcok után kutatva először Fishtax tűnt fel, mint pályabíró, majd Krilin és FD. A BB csapat a szokásos szervezetséggel szurkolt, frissített, ténykedett.
Papréten át hazafelé vettem az irányt. Jól esett a mászás. Végre nem fáztam. Eseménytelen utam volt hazáig. Azért megint elcsábultam a Mekibe. Mentségemre szolgáljon hogy éhes, szomjas voltam és eléggé át voltam ázva.
A végeredmény 102 nedves kilométer lett és 23-as átlag. A varacskos disznó jelmezem egyből ment a mosógépbe. Kár hogy a bicaj nem fért mellé.
Korán reggel kezdtem el egész napos nagy küzdelmemet a sötét erőkkel. A fekete oldal olyan negatív gondolatokat plántált el kis fejecskémben, hogy:
"Milyen jó meleg ez az ágyacska, miért akarsz innen felkelni?"
"Nézz ki az ablakon, esik az eső! Biztos jó hideg is van kint. És a szél is fúj."
"Egész héten fárasztottad magad, pihenj inkább egy kicsit a TV előtt!"
Ezt az első menetet a gonosz erők nyerték, kiütéses győzelemmel. Szépen elszunyókáltam és lekéstem a rajtot.
11 felé ébredtem mély álmomból, és reflexszerűen nyúltam a TV távirányítójáért. Eldőlt a dolog: Punnyadok otthon. Ennyit a bicajról. Naná hogy izgalmas motorverseny ment az Eurosporton. Mindenképpen meg kellett néznem, ahogy Talmácsi Gábor a KTM gyári csapat tagjaként hogyan szerepel. Gyerekek ennél izgisebb versenyt rég láttam. Pedig ezek csak 125 cm3-is motorok. Forma 1 - felejtőpálya.
TV-zés közben dúdolgattam magamban a "Süss fel nap"-című dalocskát. Reménykedtem a jobb időben, de csak annyi történt, hogy elállt az eső. A csúnya szürke felhők szépen száguldottak tovább az ablak előtt.
Aztán egyszercsak belém csapott a felismerés, hogy tavaly ezen a hétvégén bicajoztam először egy hosszabb kihagyás után. Szégyenszemre csak nem maradok otthon! Törlesztettem a kisördögnek. Délben elindultam tekerni. 1-1
Szokásos útvonalon mentem Zugló - UVH - Római part- Szentendre -11- es út - Visegrád
Békásmegyeren az eső újra rákezdett. De én jól kicseleztem: felvettem az esőkabátot. Rendületlenül tekertem tovább. De csak nem nyughatott a kisördög. A szentendrei bicajúton megint jöttek a negatív hullámok: "Esik az eső, rossz az út, fordulj vissza, mert megfázol!"
Nem hagytam magam és technikai edzésként szépen kerülgettem az úton a csiga csapatokat. Csiga papa, mama, gyerekek olyan alakzatot vettek fel az úton hogy jót lehessen szlalomozni közöttük. A sok csiga kamikáze. Próbálták elgáncsolni a gyanútlan bicajosokat. Nem hagytam magam, jól kikerültem őket.
Szentendrén már kezdtem meginogni, majdnem visszafordultam. A PVC átlátszós esőkabátomnak, ami az előnye, az a hátránya is egyben: Nem engedi át a vizet. Így a belülről távozni kívánó nedvességet sem. Amit kipárologtattam magamból, az mind lecsapódott a kabát belső felületén ezért jól átáztam. A túra további része ezért átalakult állandó öltöző-vetkőző mutatványba. Hol fáztam, hol melegem volt. Így sikerült felderítenem a környék összes fedett buszmegállóját, hajóállomását, ahol vetkőzőszámommal szórakoztattam a nagyérdeműt.
A Duna menti kerékpárúton kezdtem ráhangolódni az OX sáros hangulatára. Az árvizek nyomán kellemes kis sárréteg borította sok helyen az utat és pár kilométer múlva engem is. Gondoltam ennél roszabb már nem lehet: vizes és sáros vagyok, a főúton tekerek, az autós kollégák kedvesen locsolgatnak oldalról 10 centi oldaltávolsággal. Biztos látták hogy nagyon sáros vagyok és próbáltak megfürdetni. Üzenem nekik sikerült.
Már csak 14 kilcsi Visegrád. Van isten. Vagy mégsem? A Duna kanyarban szépen befordultam szélirányba, vagyis szembe szélbe. Lejtőn vagyok, maxi gázon megyek, pulzus az egekben és jó, ha bírom tartani a 20-as tempót. Mi van már megint? A bicajvázat kiöntötte valaki ólommal? Vagy titokban valaki rám akasztott egy uszályt, amit én vontatok fel a Dunán?
Végre Visegrád. Vége a megpróbáltatásoknak. Halló mi ez már megint! A verseny valami Mogyoró hegyen van. Ezek szerint fel kell oda tekerni? Na ne már! Újabb vetkőzőszám. Szerencsére csak 3 km felfelé. Látom magam a Maratonok hosszú távján, hogy fogok szentségelni a vége felé. Pedig most betonon jöttem 0 szinttel és még csak 55 km-t mutat az órám. Jaj ezek a negatív gondolatok már megint.Sikerült elcsípni a verseny végét. Kellemes hangulat, csepergő eső, kis sártenger. Nekem kimondottan tetszett a rajt-cél terület. Jól be lehetett látni a pálya nagy részét. Harang a főszervező összeszedte magát? Na majd a versenyzők minősítik a szervezést. Engem megfogott megint a verseny hangulat. Én is versenyezni akarok. Nagyon durván nyomták a sáros viszonyok ellenére is a versenyzők. Minden tiszteletem az övék.
Sokat nem tudtam nézelődni, mivel eléggé dideregtem. Ismerős arcok után kutatva először Fishtax tűnt fel, mint pályabíró, majd Krilin és FD. A BB csapat a szokásos szervezetséggel szurkolt, frissített, ténykedett.
Papréten át hazafelé vettem az irányt. Jól esett a mászás. Végre nem fáztam. Eseménytelen utam volt hazáig. Azért megint elcsábultam a Mekibe. Mentségemre szolgáljon hogy éhes, szomjas voltam és eléggé át voltam ázva.
A végeredmény 102 nedves kilométer lett és 23-as átlag. A varacskos disznó jelmezem egyből ment a mosógépbe. Kár hogy a bicaj nem fért mellé.
Megjegyzések