K30 gödöllői teljesítménytúra
Az utóbbi időszak kellemetlenebb kerékpáros élményeit feledtette ez a hétvége. Vasárnap K30 gödöllői teljesítménytúra volt tervbe véve, hiszen készülni kell a V10-re.
Nyuszifül módjára HÉV-vel mentem Gödöllőre, míg Henger sportember módjára bicajjal nyomta a távot. "Biciklizni jöttünk"- jelszóval ő majdnem leelőzte a HÉV-et. Éppen beneveztem mire ő is megérkezett.
A papa csapat már a rajtra készült, így LászlóJános dublőreként a HBSE színeiben csatlakoztam a menethez. Tényleg durva tempót mentünk. Az elején simán 30 km/h fölött. Nem vagyok én ehhez szokva. Mondjuk nem is nagyon szoktam országútizni. De nagyon tetszett a nagy suhanás.
Külön köszönet annak az autóstársnak, aki még előző este a benzinkútnál segített 6 bárra felfújni a kerekeimet.
Oli mester tanácsait mormoltam magamban, mint egy mantrát: laza testtartás, helyes pedáltechnika, mély légzés. Így most a 6 bár ellenére sem fájdult meg semmim sem, és bennmaradtam lazán a zónámban. Mondjuk én csak a sor végén poroszkáltam.
Henger valahol Veresegyház végén előzött, amit a papa csapat sem hagyhatott, így felvettük vele a tempót. Gödöllő előtt még belehúztunk egy kicsit és én ismét szélárnyékba húzódva tudtam tartani a 45-ös tempót.
Így 1óra 17 perc alatt sikerült teljesíteni a 37 km-es távot, ami 29km/h-ás átlagot jelentett. Ennek igazán örültem. Múlt hétvégén távolsági rekord, most meg sebességi. Mondom én új csillag születik.
A célban rengeteg Grupettós mez villant. KT2, BB, HBSE csak egy-egy volt sajnos. Megismerkedtem Bitorral, kis dumcsi, frissítés, aztán Fót felé vissza Pestre. Most már bicajjal. És ismét Henger nyomában. Megint 30 feletti tempó. Így amikor 70 km-t mutatott az óra az átlagom már elérte a bűvös 30-at. Az tény hogy szélárnyékban.
A papa csapatnak kösz, hogy csatlakozhattam. Tetszett a túra, legközelebb is megyek.
Nyuszifül módjára HÉV-vel mentem Gödöllőre, míg Henger sportember módjára bicajjal nyomta a távot. "Biciklizni jöttünk"- jelszóval ő majdnem leelőzte a HÉV-et. Éppen beneveztem mire ő is megérkezett.
A papa csapat már a rajtra készült, így LászlóJános dublőreként a HBSE színeiben csatlakoztam a menethez. Tényleg durva tempót mentünk. Az elején simán 30 km/h fölött. Nem vagyok én ehhez szokva. Mondjuk nem is nagyon szoktam országútizni. De nagyon tetszett a nagy suhanás.Külön köszönet annak az autóstársnak, aki még előző este a benzinkútnál segített 6 bárra felfújni a kerekeimet.
Oli mester tanácsait mormoltam magamban, mint egy mantrát: laza testtartás, helyes pedáltechnika, mély légzés. Így most a 6 bár ellenére sem fájdult meg semmim sem, és bennmaradtam lazán a zónámban. Mondjuk én csak a sor végén poroszkáltam.
Henger valahol Veresegyház végén előzött, amit a papa csapat sem hagyhatott, így felvettük vele a tempót. Gödöllő előtt még belehúztunk egy kicsit és én ismét szélárnyékba húzódva tudtam tartani a 45-ös tempót.Így 1óra 17 perc alatt sikerült teljesíteni a 37 km-es távot, ami 29km/h-ás átlagot jelentett. Ennek igazán örültem. Múlt hétvégén távolsági rekord, most meg sebességi. Mondom én új csillag születik.
A célban rengeteg Grupettós mez villant. KT2, BB, HBSE csak egy-egy volt sajnos. Megismerkedtem Bitorral, kis dumcsi, frissítés, aztán Fót felé vissza Pestre. Most már bicajjal. És ismét Henger nyomában. Megint 30 feletti tempó. Így amikor 70 km-t mutatott az óra az átlagom már elérte a bűvös 30-at. Az tény hogy szélárnyékban.
A papa csapatnak kösz, hogy csatlakozhattam. Tetszett a túra, legközelebb is megyek.
Megjegyzések