Húsvéti edzőtábor 1
Nagyon hatékony edzőtábort tartottam. Nem utaztam sehová, hogy melegben bringázzak. Azt gondoltam, hogy tavasz van itt a jó idő, lehet itthon is tekerni. Így kiélvezhettem itthon a hétvégi igazán trutymó időjárást.
Öregszem:
Elindultam Dobogóköre, de félúton a cseperésző esőben valahogy feltűnt, hogy nagyon vizes lett a fejem. Mi a fene! Hát persze, a sisakomat jól otthon hagytam. És végigfuttattam magamon egy gyors ellenőrző processzt, hogy mit felejtettem még el. Igen a mosógépből sem teregettem ki reggel. Gyakorolnom kell ezt a háziasszonyosdit nemhiába. Pomázon ezért gyorsan visszafordultam. Ennyit a betervezett hosszú körről.
Bicajosút:
Eddig nem is értem miért nem vettem észre a római partot elkerülő tuti kis kerékpárutat. Most végre rátaláltam. Régen állandó gond volt a dagonyás út, a sok csalinkázó gyalogos. Most a csatornázás miatt tükörsima úton lehet haladni. Na ez igazán jó.
TV:
Hazaérve sikerült bekapcsolnom a szem-mágnes-gépet. Ez a szerkezet borzasztó. Az ember csak nézi, kapcsolgat össze vissza. Aztán azon veszem észre magam, hogy nem végeztem el azt a munkát, amiért hazajöttem. Nem teregettem. És a nagy TV-zésben iszonyúan meg lehet éhezni, ezért nekiálltam ebédet sütni-főzni. Vagyis a fagyasztóból előbányászott dobozkák tartalmát melegítettem meg. Ilyen ez a modern technika. Nem kell ide a Stahl konyhája.
Kaja után persze kell a pihenés. Így ledőltem kicsit pihenni. Igen 2 óra múlva ébredtem.
A 2. kör:
Talpra fel Árpi bácsi, milyen dolog itthon tespedni, miközben edzőtábor van!- bíztattam magam. A kalória-bevitelt és a regenerációt mindenesetre már jól begyakoroltam. Akkor akár tekerhetnék is egy kicsinkét. Nosza rajta.
Az életmentő koncentráció:
Ezúttal az Őrsről Nagytarcsa felé vettem az irányt. A bicajosút nem gyenge. Millió demszki karó az úton. És egy részük persze kidöntve. Kicsit sikerült a mobilommal vacakolnom, amikor pont elém ugrott egy ilyen kis béna kidölőfélben levő oszlop. De sikerült valahogy az utolsó pillanatban hárítani. Megúsztam. Nem lehet egy percre sem lankadni, hiszen az emberre millió veszély leselkedik a kerékpárúton titokban. Igazi nagyvárosi dzsungel. Tarzannak könnyebb volt az őserdőben.
Öregszem:
Elindultam Dobogóköre, de félúton a cseperésző esőben valahogy feltűnt, hogy nagyon vizes lett a fejem. Mi a fene! Hát persze, a sisakomat jól otthon hagytam. És végigfuttattam magamon egy gyors ellenőrző processzt, hogy mit felejtettem még el. Igen a mosógépből sem teregettem ki reggel. Gyakorolnom kell ezt a háziasszonyosdit nemhiába. Pomázon ezért gyorsan visszafordultam. Ennyit a betervezett hosszú körről.
Bicajosút:
Eddig nem is értem miért nem vettem észre a római partot elkerülő tuti kis kerékpárutat. Most végre rátaláltam. Régen állandó gond volt a dagonyás út, a sok csalinkázó gyalogos. Most a csatornázás miatt tükörsima úton lehet haladni. Na ez igazán jó.
TV:
Hazaérve sikerült bekapcsolnom a szem-mágnes-gépet. Ez a szerkezet borzasztó. Az ember csak nézi, kapcsolgat össze vissza. Aztán azon veszem észre magam, hogy nem végeztem el azt a munkát, amiért hazajöttem. Nem teregettem. És a nagy TV-zésben iszonyúan meg lehet éhezni, ezért nekiálltam ebédet sütni-főzni. Vagyis a fagyasztóból előbányászott dobozkák tartalmát melegítettem meg. Ilyen ez a modern technika. Nem kell ide a Stahl konyhája.
Kaja után persze kell a pihenés. Így ledőltem kicsit pihenni. Igen 2 óra múlva ébredtem.
A 2. kör:
Talpra fel Árpi bácsi, milyen dolog itthon tespedni, miközben edzőtábor van!- bíztattam magam. A kalória-bevitelt és a regenerációt mindenesetre már jól begyakoroltam. Akkor akár tekerhetnék is egy kicsinkét. Nosza rajta.
Az életmentő koncentráció:
Ezúttal az Őrsről Nagytarcsa felé vettem az irányt. A bicajosút nem gyenge. Millió demszki karó az úton. És egy részük persze kidöntve. Kicsit sikerült a mobilommal vacakolnom, amikor pont elém ugrott egy ilyen kis béna kidölőfélben levő oszlop. De sikerült valahogy az utolsó pillanatban hárítani. Megúsztam. Nem lehet egy percre sem lankadni, hiszen az emberre millió veszély leselkedik a kerékpárúton titokban. Igazi nagyvárosi dzsungel. Tarzannak könnyebb volt az őserdőben.
Megjegyzések